Két pólus közt

Rozella•  2017. június 12. 08:57

 

Két pólus közt

 

Terjedő sivatagok, olvadó jéghegyek,

- két pólus közt egyenetlen elosztott hiányok.

A Föld mégis forog, a hit nem kötelező,

hullámzik a tér, szabadon asszociálok…

 

Minden a maga idejében jön el,

vagy éppen múlik, mint az ősi fájás,

minek a nő örül, várja, jöjjön már újra,

fossza meg élet-terhétől a vajúdás.

 

Ez a törvény. Bent nincs többé hely,

kint nincs burok, mi megvédi önmagától.  

Megszületik a boldog bizonytalanba,

fogalma sincs még semmilyen hiányról.

 

Felnő vele lassan a szerelem is, védtelen

szomjas álma talán tiszta vízre talál,

de a forgás szüntelen, hogy is hihetné el,

a halál vajúdása majd időben leáll…

 

Két pólus közt a mélyből emelkedve   

kinyílnak kapuk, felépülnek gátak,

míg középre tart egyensúlyt keresve,

hol a szavak csak szívekre asszociálnak.



 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. június 16. 10:55

@Ametisz: áldás bizony a fény is, az egyensúly is és ha szívből keressük, ránk talál...:) Köszönöm kedves szavaid! :)

Rozella2017. június 16. 10:51

@Törölt tag: köszönöm az érző-értő olvasást, ölellek! :)

Rozella2017. június 16. 10:50

@merleg66: köszönöm az értelmezést, tényleg úgy vagyunk itt, mint a gyermek az anyaméhben.Fogalmunk sincs semmiről, születünk és halunk és a kettő közt egyensúlyozunk, ahogy lehet, ahogy tudunk...

Rozella2017. június 16. 10:44

@kevelin: időutazás, igen, csak hát folyton késünk és szaladunk magunk után, és valami elől... Köszönöm!

Rozella2017. június 16. 10:41

@skary: abszolút ott van, sőt mindent kiegyenlít :)

Rozella2017. június 16. 10:40

@Zsuzsa0302: köszönöm, örülök ha tetszett!

Ametisz2017. június 14. 23:44

Két pólus közt ott van az a fény, ahol a szív-lélek-mosoly egyensúlya áldás :)

Törölt tag2017. június 13. 08:37

Törölt hozzászólás.

merleg662017. június 12. 22:55

Kedves Róza!

Ez a törvény. Bent nincs többé hely,
kint nincs burok, mi megvédi önmagától.
Megszületik a boldog bizonytalanba,
fogalma sincs még semmilyen hiányról.

Úgy születik, hogy mindent tud, de mi nem értjük. Majd neveljük saját szájízünk szerint és ő elfelejti azt is, hogy miért jött! Ez az élet egyik paradoxona! Remekül megvilágítottad az eseményt, mely az én értelmezésem szerint kissé eltér a mindennapi magyarázattól. Szeretettel gratulálok remekedhez.

kevelin2017. június 12. 13:15

Hol szavak csak szívekre asszociálnak
Időutazás a boldog jövőbe,nagyon szèp vers

skary2017. június 12. 11:51

két pólus közt ott a zegyenlítő :)

Zsuzsa03022017. június 12. 09:26

De szép!!!!! :))))