Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Két pólus közt
Rozella 2017. június 12. 08:57
Két pólus közt
Terjedő sivatagok, olvadó jéghegyek,
- két pólus közt egyenetlen elosztott hiányok.
A Föld mégis forog, a hit nem kötelező,
hullámzik a tér, szabadon asszociálok…
Minden a maga idejében jön el,
vagy éppen múlik, mint az ősi fájás,
minek a nő örül, várja, jöjjön már újra,
fossza meg élet-terhétől a vajúdás.
Ez a törvény. Bent nincs többé hely,
kint nincs burok, mi megvédi önmagától.
Megszületik a boldog bizonytalanba,
fogalma sincs még semmilyen hiányról.
Felnő vele lassan a szerelem is, védtelen
szomjas álma talán tiszta vízre talál,
de a forgás szüntelen, hogy is hihetné el,
a halál vajúdása majd időben leáll…
Két pólus közt a mélyből emelkedve
kinyílnak kapuk, felépülnek gátak,
míg középre tart egyensúlyt keresve,
hol a szavak csak szívekre asszociálnak.
Rozella2017. június 16. 10:55
@Ametisz: áldás bizony a fény is, az egyensúly is és ha szívből keressük, ránk talál...:) Köszönöm kedves szavaid! :)
Rozella2017. június 16. 10:51
@Törölt tag: köszönöm az érző-értő olvasást, ölellek! :)
Rozella2017. június 16. 10:50
@merleg66: köszönöm az értelmezést, tényleg úgy vagyunk itt, mint a gyermek az anyaméhben.Fogalmunk sincs semmiről, születünk és halunk és a kettő közt egyensúlyozunk, ahogy lehet, ahogy tudunk...
Rozella2017. június 16. 10:44
@kevelin: időutazás, igen, csak hát folyton késünk és szaladunk magunk után, és valami elől... Köszönöm!
Rozella2017. június 16. 10:41
@skary: abszolút ott van, sőt mindent kiegyenlít :)
Rozella2017. június 16. 10:40
@Zsuzsa0302: köszönöm, örülök ha tetszett!
Ametisz2017. június 14. 23:44
Két pólus közt ott van az a fény, ahol a szív-lélek-mosoly egyensúlya áldás :)
Törölt tag2017. június 13. 08:37
Törölt hozzászólás.
merleg662017. június 12. 22:55
Kedves Róza!
Ez a törvény. Bent nincs többé hely,
kint nincs burok, mi megvédi önmagától.
Megszületik a boldog bizonytalanba,
fogalma sincs még semmilyen hiányról.
Úgy születik, hogy mindent tud, de mi nem értjük. Majd neveljük saját szájízünk szerint és ő elfelejti azt is, hogy miért jött! Ez az élet egyik paradoxona! Remekül megvilágítottad az eseményt, mely az én értelmezésem szerint kissé eltér a mindennapi magyarázattól. Szeretettel gratulálok remekedhez.
kevelin2017. június 12. 13:15
Hol szavak csak szívekre asszociálnak
Időutazás a boldog jövőbe,nagyon szèp vers
skary2017. június 12. 11:51
két pólus közt ott a zegyenlítő :)
Zsuzsa03022017. június 12. 09:26
De szép!!!!! :))))