poste restante

Személyes
Rozella•  2018. április 14. 10:57

parola


parola

 

nyújtom jobbra a kezem

és nyújtom balra

nem disznóláb

nem...  nem ment el az eszem

de nem mászok a falra

hiába akarják

nem gyűlölök hazánkfiát

mert úgy döntöttem

ez az én kezem

nem ismeretlen neki a munka

de tud simogatni és ölelni újra

millió parola a tenyeremben

lemondok a gyűlöletről a javukra

nem bízom senki másra

ez az én kezem  az én szivem

az én életem




Rozella•  2018. március 20. 12:29

Távolból

 

https://www.youtube.com/watch?v=Ot6wzfJC5ag

 

 

Távolból

 

„Távolból írok kedvesem,

nagyon távol vagy már azt hiszem…”

 

eldöcög mellettem rozsdás sínen

egy sárga fantom-villamos

nem tudom hová vinne engem

fel már nem szállhatok

túl messze repültem így is

messzebb a csillagoknál

ahol a szerelem még mindig

fényes napszekéren jár

távolból küldöm az üdvözletem

nem sírok már mosolygok nélküled

holott nincsen rá semmi ok

nem értik ezt csak a fantomok

az idő lassan elkocog velem

halkan fut a lebegő zakatoló síneken

arról mesél hogy egyszer véget ér

a dobogó távol egészen szívemig ér

erről írok most  de neked nem kell

 

„ megírnod azt, hogy szerettél…”

 

 

/idézett sorok:  Fonográf: Levél a távolból;    fórumban megadott címre írt /


 

Rozella•  2018. február 22. 09:19

télcsendben



télcsendben

 

ma veled mennék csak lépdelnék

melletted a téli csendben

nem zavarnék észre sem vennéd

hagynám hogy lépkedj bennem

 

ma nagyon szótlan lennék

mint néma örvény a vízen

sötétlő köröket kavarnék

hagynám hogy érezd a mélyem

 

ma a kezem nyújtanám

épp csak megérintenélek

magamtól sem félnék talán

a csenddel körbeölelnélek

 

ma csak lebegnék egy íriszen

szótlanul várnám ami vár

ma semmi sem fájna azt hiszem

hagynám hogy sodorjon az ár…





Rozella•  2018. február 16. 18:38

csoda-vár

 

„…neked könnyű lehet,

de azért nekem se rossz,

arra gondolok, amire akarok”

/ Republic/

 

 

csoda-vár

 

egyszer csak megérkezik

ahogy tette minden évben eddig

de még nem jött el az a pillanat

mikor a mélyen letüdőzött levegőben 

megrezdül valami s a bordaívek alatt

áramló véredényben megfürdik az ég

 

neki könnyű lehet ha végre ide lenéz

tavasszá olvasztva össze nyarat és telet

de nekem sem lesz majd nehéz a lét

amíg érzem a nap mellettem lépeget

láng-ölében új élet növekszik

szeméből kipattan sok kis fénybuborék

 

bennük látni a varázslatot amint tűnik a sötét

helye virággal ékes szentéllyé válik  

begyógyul ami fájt már alig látszik nem baj

ha heget hagyott itt-ott s látni a varratok helyét

csak a megérkezés legyen ígéretes szép  

szülessenek sorra meg a pillanatok

 

amikor ’azért nekem se rossz’

és tudok már nem gondolni

arra amire nem akarok

csoda vár  nem semmi  

 

 

 

 

 

Rozella•  2018. február 11. 13:11

csak futnak


csak futnak

 

folyamatos menedéket

rejteket keresve futnak

bunkók elől menekülve

belőlem világgá a szavak

de nincs védelem

mert az erőszak lételem

a terrornak ezer arca van

és szeme és keze és módja 

immár határtalan

sok farkas báránybőrben béget

mint szegény ártatlan

nekik lehet nekem nem

hinnék el hogy jogos

ám hatástalan

minden önvédelem

látod a szavaim is

csak futnak velem