poste restante
Személyesparola
parola
nyújtom jobbra a kezem
és nyújtom balra
nem disznóláb
nem... nem ment el az eszem
de nem mászok a falra
hiába akarják
nem gyűlölök hazánkfiát
mert úgy döntöttem
ez az én kezem
nem ismeretlen neki a munka
de tud simogatni és ölelni újra
millió parola a tenyeremben
lemondok a gyűlöletről a javukra
nem bízom senki másra
ez az én kezem az én szivem
az én életem
Távolból
https://www.youtube.com/watch?v=Ot6wzfJC5ag
Távolból
„Távolból írok kedvesem,
nagyon távol vagy már azt hiszem…”
eldöcög mellettem rozsdás sínen
egy sárga fantom-villamos
nem tudom hová vinne engem
fel már nem szállhatok
túl messze repültem így is
messzebb a csillagoknál
ahol a szerelem még mindig
fényes napszekéren jár
távolból küldöm az üdvözletem
nem sírok már mosolygok nélküled
holott nincsen rá semmi ok
nem értik ezt csak a fantomok
az idő lassan elkocog velem
halkan fut a lebegő zakatoló síneken
arról mesél hogy egyszer véget ér
a dobogó távol egészen szívemig ér
erről írok most de neked nem kell
„ megírnod azt, hogy szerettél…”
/idézett sorok: Fonográf: Levél a távolból; fórumban megadott címre írt /
télcsendben
télcsendben
ma veled mennék csak lépdelnék
melletted a téli csendben
nem zavarnék észre sem vennéd
hagynám hogy lépkedj bennem
ma nagyon szótlan lennék
mint néma örvény a vízen
sötétlő köröket kavarnék
hagynám hogy érezd a mélyem
ma a kezem nyújtanám
épp csak megérintenélek
magamtól sem félnék talán
a csenddel körbeölelnélek
ma csak lebegnék egy íriszen
szótlanul várnám ami vár
ma semmi sem fájna azt hiszem
hagynám hogy sodorjon az ár…
csoda-vár
„…neked könnyű lehet,
de azért nekem se rossz,
arra gondolok, amire akarok”
/ Republic/
csoda-vár
egyszer csak megérkezik
ahogy tette minden évben eddig
de még nem jött el az a pillanat
mikor a mélyen letüdőzött levegőben
megrezdül valami s a bordaívek alatt
áramló véredényben megfürdik az ég
neki könnyű lehet ha végre ide lenéz
tavasszá olvasztva össze nyarat és telet
de nekem sem lesz majd nehéz a lét
amíg érzem a nap mellettem lépeget
láng-ölében új élet növekszik
szeméből kipattan sok kis fénybuborék
bennük látni a varázslatot amint tűnik a sötét
helye virággal ékes szentéllyé válik
begyógyul ami fájt már alig látszik nem baj
ha heget hagyott itt-ott s látni a varratok helyét
csak a megérkezés legyen ígéretes szép
szülessenek sorra meg a pillanatok
amikor ’azért nekem se rossz’
és tudok már nem gondolni
arra amire nem akarok
csoda vár nem semmi
csak futnak
csak futnak
folyamatos menedéket
rejteket keresve futnak
bunkók elől menekülve
belőlem világgá a szavak
de nincs védelem
mert az erőszak lételem
a terrornak ezer arca van
és szeme és keze és módja
immár határtalan
sok farkas báránybőrben béget
mint szegény ártatlan
nekik lehet nekem nem
hinnék el hogy jogos
ám hatástalan
minden önvédelem
látod a szavaim is
csak futnak velem