poste restante

Gondolatok
Rozella•  2020. október 22. 20:23

Madárszív

 

Madárszív

 

Amikor lelkemre az éj sötétje ül le,

csak bámulom a hold és a csillagok románcát,   

s hajnalra kék égdarabkákkal foltozom be

álmaim rongyos, foszladozó zsákját.

 

Tartson ki csak még egyetlen napig,

holnap az egészet úgyis kiszórom,

vigye el a szél, röptesse föl a napig,

sötétről többé ne kelljen szólnom.

 

Milyen ostoba dolog, hogy elhiszem,

ott fönn mosoly van és fény mindörökké,

elhiteti velem virrasztó  madárszívem

mielőtt itt lent végleg elfoszlik köddé.

 



Rozella•  2020. október 20. 13:43

24 óra

 


24 óra

 

az óra jár csak én állok itt

percmutatókon lecövekelve

mint akit nem suhinthat fejbe

boxoló ökle az időnek

 

nem is küzdök mert minek

hárított ütések helyett

mindig újak jönnek

nem ismerem őket

ők sem engem

túl nagy lett az aréna

benne rég elvesztem

 

egyhelyben állok

nincsen védőruhám

nem is reklamálok

nekem miért nem jár

 

csak néhány pillanat

figyel néha rám

bennük a tűz hamvadó

de állja a parazsat még a szó

és így is elég

naponta az élet-ringben

az a huszonnégy óra

állni látszó körbejáró

...holnapra csak mutató...

 

 

Rozella•  2020. október 7. 17:35

Sietség

 

Sietség

 

Elnyúlik lassúdan, az árnyék

levélszőnyegen lustán elhever,

nem siet sehova, álmot vár még.

 

A fűben halkan zizeg matat,

sok apró, láthatatlan lény,

akaratlan is mind a nap felé halad.

 

Ösztöne hajtaná a fényre,

mégis belecsimpaszkodik

a Hold szakadt kötényébe, 

 

melyről a lefoszló csillagcsipkék

enyészetté válnak, ez a sorsuk,

mert mindig is a sötétet szerették.

 

Nincs idő bámulni, sietnem kell,

de még megállok, csodálom a fákat,

ahogy állnak bizton, egyhelyben.

 

Átvillan rajtam, ha én is fa lennék,

talán szavak nélkül is megszólítanának:

Hová...? S én mit felelhetnék…?

 

Tudnék-e hinni még a gyökérben,

megborzongnék-e egészen lombig,

a baljósan surrogó őszi szélben;

 

vetkeznék-e velük mezítelenre,

s rábíznám-e helyben-létem

egy-egy elsiető emberre..?

 

Istenem, te látod a lelkem,

vagy legalább néha hallasz engem?

Felelj, miért és hová kell sietnem…?

 



Rozella•  2020. augusztus 11. 18:47

úgy tűnik

 

úgy tűnik

 

mindenre van magyarázat

minden konkrét átvitt és végletes

„köztünk a roppant jeges űr lakik”

a föld sem forró most épp nyár-jeges

és már csak mi vagyunk azok akik

pontosan tudják hogy nem lényeges

semmilyen földi hívság

amikor rámdörren az ég néha

felfeslik a sebről a géz-valóság

fogat szorítok nem kötöm be újra

úgyis rávarasodik majd a szó

de a gondolat mint megriadt ló

hőköl vissza homlokomba

magányos villámokba sűrül a világ

olykor úgy tűnik mintha ez volna

„a térbe szétszórt milljom árvaság”

pedig csak a ménkű csap le a földre

vagy talán isten ostora csőre töltve



Idézetben:Tóth Árpád: Lélektől lélekig c. versének sorai

 

 

Rozella•  2020. július 5. 11:11

Bűnbánat



Felelősségem teljes tudatában és belátóképességem birtokában kijelentem, hogy ez a vers nem a járványról szól!! Agyrém, hogy ezentúl ha egy versben  pl. a vírus, vagy a járvány szó előfordul, (meg még a jó ég tudja milyen további szavak vannak cenzúra alatt...) lehet  még a korona is?? -szóval agyrém, hogy ezentúl ilyen cimkéket kell viselni... Még jó, hogy nem sárga csillaggal jelölt lesz a vers. Persze nem ez az egyetlen agyrém a mai világban, itthon sem...





Bűnbánat 

 /100 évente/

 

…mert egyszer eljön az ideje mindennek,

hetedíziglen is jaj a bűnös lelkeknek!

Bűnbánatot tartok hát én is, míg nem késő,

Isten majd elbírál, ő tán’ hozzáértő,

de addig szánom-bánom, hogy e földön

 a más bőrét sosem kértem kölcsön,

most bocsánatot kérek, amiért még élek..,

s igazoltan nem lettem élősködő lélek.

 

Belém nem hálni jár, nem is reszketeg,

bevallom, ellenálló lettem cudarul,

s mindennek tetejébe még magyarul

folyékonyan írok és beszélek,

sőt ettől sem érzem magam szarul,

már rég immunis vagyok a vírusra,

igen, arra a gyilkoló világ típusra,

és ha akarod, adok neked is plazmát,

 

tartalmaz a vérem népdalt és fokhagymát,

béres cseppet, csodaszarvas legendát,

ez majd segít a bűnöktől megtisztulni,

mert most kéne pontosan mindennek múlni..(!?)

De Janus Pannoniustól Adyn át Kányádiig

 minden magyar ’bűnös lelke’ itt leledzik,

hiába is űzném reggeltől napestig,

mint Hunor és Magor azt a szarvast bőszen,

 

 hisz bűnös volt már az is, eltűnt az erdőben!

Büszke agancskoronáján hordozta a napot,

oldalán ’árdeli’ fényes hold, és a csillagok

megbánást persze még ma sem mutatnak…

100 évente kegyesen mégis esélyt kapok,

hogy tarthassak magyarul bűnbánatot.

Óh, ha ma megteszem, talán élni hagynak

s ha mégis meghalok..? Vessetek el! Magnak.