poste restante
GondolatokPárizstól ... ... Barcelonáig
Párizstól ... ... Barcelonáig
Vad fellegek gyűlnek Európa fölé,
ferde fények tűnnek a Nap mögé,
mi máskor elbájol és szívemig suhan,
most fázós félelem, árnya rám zuhan...
Kinyílik a halál förtelmes kapuja,
s koporsóvá válik hirtelen egy utca,
hontalan sötétség keres helyet benne,
szívre feketedik a terror félelme.
Vérvörössé válik a szökőkút vize,
réseken csorog az ész útvesztőibe...
Álomszerű szépség, lélegző szabadság
helyébe lép az ördögi, pucér valóság…
Kaloda
Kaloda
A koponya csak csontkaloda,
az értelem van bezárva oda,
de könnyen rabbá válik a szív is,
a szem a száj is fogoly és mégis
látni, ízlelni akar, kitörni a körből,
ám az egész test (k)egyetlen börtön,
ajtaján csak a lélek dörömböl...
Kivizsgálás alatt
Kivizsgálás alatt
A tömegbe hajtott MEGINT! „Hagy hulljon a férgese”
gondolhatta, hisz’neki volt oka,(?) hogy megtegye!
Mert az ő istene hatalmas, mindenki fölött áll,
szitokszavát is biztos megbocsátotta neki ..., s habár
„csak tizenhárom” halt meg, (szerintük óh, de kár!!)
ha végre elkapják, jön majd helyébe azonnal másik
aki kéjjel, örömmel gyilkol, a trend már jól látszik…
Persze még „ki kell vizsgálni”, hogy vajon volt-e
vallási oka e rémtettnek?! Ó, ne ítélkezzünk korán,
talán csak egy arra tévedt turista-kormorán
szállta meg az agyát, ez is kivizsgálás alatt lesz,
… mert odébb, -szintén véletlenül-
valakik találtak pár robbanóövet
s ha már megtalálták, hát fel is csatolták hamar…
aztán röhögtek egyet, milyen jó móka lesz!............
………………………………………………………
Nem, nem őrült a világ, - csakis velem lehet a baj,
tán az lesz a legjobb, ha kivizsgáltatom magam.
Meditáló nap
Meditáló nap
Felhőkazlak hűvösében
piheg a nap, talán kiégett
félig, vagy már egészen,
de mire este lesz eldönti,
gyújtson-e még pár gyertyát
csillagkanóccal ma éjjel?
Kell-e még bármilyen fényjel,
vagy maradjon hűvös és sötét,
felkeljen-e majd holnap is,
vagy csak álmait szórja szét?
Mert néha meditál a Nap is,
keres hozzá valami szép, égi zenét
holnap majd kiderül, mire jutott
amint hajnalban felnyitja a szemét,
előbb a sajátját, aztán az emberét…
kettős lóláb
kettős lóláb
kettős sorban szavak betűk
könnyű álmok csendes etűd
nyári zápor hűsít oldoz
szakadt felhőn reményt foltoz
vidít ringat kedves dallam
altat kábít páncél rajtam
fegyver dörren puszta kézzel
ölnek bárhogy villog vészjel
csaló világ sátán vigyor
sötét lelkek trónján honol
földi bálvány hazug tömjén
lélek nélkül nyelő örvény
iszap sodor terjed elér
színe sötét véres fehér
mosni kéne tiszta vízzel
köpni nyelni napra készen
adni óvni tenni érte
halni tudni s élni kéne
másképp nézni bánat nélkül
egyre messzebb látni végül
szemet hunyva nemlát senki
kettő sorban nemfáj semmi