poste restante

Gondolatok
Rozella•  2024. február 24. 16:02

Kis magyar mítoszok...


Kis magyar mítoszok…

 

Se nem hull a hó, se nem hózik,

de fújja dalát Micimackó,- hát ki más?

Egy hazaáruló épp mézesen ’árulózik’,

mert legjobb védekezés a támadás.

Profánul Szent Istvánra hivatkozik,

s közben országnak, nemzetnek vermet ás.

 

Tudjuk, minden szentnek maga felé hajlik,

azt sem bánná már, ha roppanna a gerinc,

az éterben körötte sunyi lapítás hallik,

szégyen bennük sose volt, és ma sincs.

Fejekben köd, szívekben gyűlölet morajlik,

nem baj ha szaros, csak markában legyen a kilincs.

 

Hatalomvágytól megrészegült árulók

gyalázzák, hisz’ nekik nem szent ez a föld.

Kígyóbőrbe bújt, törtető, régi-új tahók

sziszegve marják azt, aki különb.

Hazug kis mítoszokon csámcsog a nép,

mégis folyton enni kér, „adjatok még”!

 

   

 

Rozella•  2022. szeptember 25. 13:58

Performansz


Performansz

 

Ma szürke kottából játszanak

megint ott fenn, a nyugati ég alatt

eső pereg a földre -hideg zuhany-;

Minden mi baljós, vetítve van.

Folyamként zajló performansz- rettenet,

mint fekete sarat fröcsköli szét

 szavak mérgeit, és félek, hogy eltemet,

mielőtt féltő szívem megértenéd.



 

Rozella•  2022. június 29. 16:15

Siker

 

Siker


Az egyiknek siker, ha likvidál,

a másiknak az, mikor ellenáll,

közben sikert sikerre halmoz,

úgy tarol az értelmetlen halál.

 

Netán a delfin-halál is ’sikertartozék?’

Hogy szakadna le végre már az ég

arra, aki a temérdek szenvedést okozza!

Az siker volna, de ne holnap! Ma még!

 

 

 


Rozella•  2022. május 18. 16:32

Csendeső

 

Csendeső

 

 

Felhőre rebbenő gondolatból

születik cseppenként

a csend, és az eső  - csak mert vártam,

attól lett eredő.

Hajamra hull, hozzám hajol

bennem hallgat, ma csendes ő,

csak patakja csobog valahol

távol, míg elhalkul az idő.

 

Halvány a hold suhanása,

fényfonatú hű álmait

 rábízza a csend szavára:

„az elmúlás élni tanít..”

Mintha minden csillag állna,

 csak a nyár lépte közelít

 lassan a szív fókuszára,

 ritmusát felveszi az eső,

cseppeket csen az éjszakába.

 

Hangja hulló valóság, hihető.

Érzem, ahogy a föld befogadja,

mohón magába szívja az életet..,

… de nem, az mégsem lehet,

hogy elnyelje a csend a kék eget…

Felhők foszló pulzusát tapintom,

megérint az álmok körforgása:

s mikor felébredek már tudom,

a dobbanásnak nincs alternatívája.

 

 

 

 

Rozella•  2022. április 19. 19:07

földön túli


földön túli

 

minden ott zajlik

a lélek- kulisszák mögött

egy más(ik) világ létezik

a földi valóság széttörött

darabjain nincsen áldás

az éj fekete varja rárepül az estre

félelem-karok kapaszkodnak

a föltámadhatatlan testbe

és nincs  és nincs megbocsátás

élőknek nem bocsáthatnak meg holtak

 

arcuk torzó szemeikből vérző

pillanat-patakok a semmibe folynak

míg fönn eleven szívekbe tépő

keselyűk károgva keringnek

túlélést remélő álmaink felett

s cafatokra tépik tévhiteinket

 

sötét az égbolt a hajnali hold

oly fénytelen mintha sohasem

ragyogott volna itt még a tavasz

fölött egy földön túli szerelem

pedig minden ugyanúgy zajlik

a kulisszák mögött mint rég

csak a fények sebesebben szöknek

ha kitárja előttük kapuját az ég