poste restante
Gondolatok2. láng… Adj pár betűt…
2. láng… Adj pár betűt…
Adj pár betűt kölcsön karácsonyra,
én egy szót adok neked cserébe,
vagy adj egy ecsetet nekem, s érte
színeket szórhatok egy vászonra,
amire majd festhetsz egész évben,
míg élettel telik meg a saját galéria,
de tudod mit? Inkább ajándékba kérem,
és szavam én sem kérem vissza soha.
Minden színt örökre neked adok,
hogy benne mindig örömöd teljen,
hogyha előjönnek majd szürke hétköznapok,
szívedben akkor is karácsony legyen!
Kérdések.. csak úgy..
Kérdések.. csak úgy..
Nem tudom, kell-e több fény a földi lángba,
vagy elég amit hordoz magába zártan,
mint magmában égő, rejtett máglya.
Nem tudom, kell-e a mába rajzolt holnap,
vagy elég a mag, a tegnapok tűz-álma,
mi elhamvadva lassan a valóságra borzad.
Nem tudom, kell-e még több szó az imába,
vagy elég a csend is, amit már adott
az ég, mert úgyis minden kiáltás hiába...
... és nem tudom, kell-e még igaz szerelem,
van e- még lángja, parazsa, holnapja, imája,
vagy elég, ha csak úgy magától leég az a máglya ...
Fekete zápor
Fekete zápor
Előbb csak lassan, arannyá változik a zöld,
majd aranyból okkerbe olvad, sárgába sorvad,
aztán átvált vörösbe… Elvérzik a tavasz ígérete,
észrevétlen minden szürkébe, végül hófehérbe fúl.
S akkor a haldokló földre, halálba hajszolva
letérdel az Ember élő, kegyelmet remélő lelke,
föléje, -őt átölelve- végül egyetlen arc borul,
s Isten fekete könnye hull, vízözönt záporozva…
1.láng... Rétegek
1.láng... Rétegek
A nap vékony fény-réteget vasal
az aprócska vasárnapi lángra,
vele rejtett szürkeséget takar,
mi rárakódott már a szív falára.
Talán elég lesz így is a következő
vasárnapig, azután napról-napra,
egészen karácsonyig megőrzi
a még létező szeretet szakadozó foszlányait,
amit az idő divatos, dizájnos ruhája
alá begyűrtek. Alóla mégis kilátszik,
s szemérmesen, csendben reménykedik,
hogy a fényes kirakatok mögött,
hátha mégsem gombolják be állig.
Nélküle
Nélküle
Mindenütt kerestem,
néha úgy éreztem már itt van,
hozzám ér, egészen közel..
Csalódtam, mégsem hittem el,
hogy nem kapok kegyelmet,
csak vártam titokban, konokul,
mint szülőjét árva gyermek.
Tudtam, a földön léteznie kell,
ki megtestesíti azt a tökéleteset,
akit saját magából gyúrt az Isten,
majd milliónyi élő sejtre tépett,
s szerelmek között szétosztotta,
atomjaira bontva egy élő egészet.
Így sokszorozta meg álmom,
ez lett -részben- földi jutalmam
és mellé kirótt égi büntetésem,
amiért megtudtam, hogy mégsem
halhatok nélküle meg egészen,
ha nélküle itt csak részben éltem.
https://www.youtube.com/watch?v=Hat1Hc9SNwE