poste restante

Nem tudom, ki hogy van vele...  Vagyunk itt jó páran, akik nem ma kezdtük az írogatást... Ha személyesen nem is, de évek óta ismerjük egymást a versekből, az írásokból...  Valamiképp hatunk egymásra, megosztunk élményeket, gondolatokat, örömet és bánatot, történeteket, érzéseket, félelmeket, hangulatokat...  A képzelettel átszőtt valóság így virtuálisan is rég összeköt már sokunkat.


Talán ezért van, hogy nekem sokan hiányoznak innen, akkor is, ha van, akiről tudni lehet, hogy szándékosan nincs jelen már...  de sokan egyszerűen "eltűntek", vagy nagyon ritkán írnak, jeleznek...  Írhatnék neveket is, de nem teszem, mert senkit sem szeretnék megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Persze szíve joga bárkinek hogy ír -e blogba, vagy nem ír... csak szeretném ha tudnák, hogy hiányoznak...


Kívánok nekik is szép ünnepet, reményt, támaszt és vigaszt, esetleg múzsáik látogatását is, ha épp arra volna szükségük!








  

Változatok  „halál-közel”- re

Talán így…

„Holott a semmi van jelen”

egy könnyedén lejátszott élet,

szoruló hurok, kimondatlan ítélet.

Az idő visszaszámol, és milyen kegyes,

megmenti a lassan vegetáló haláltól,

kihűlni lázban mégis csak könnyebb,

de átkozottul fáj.., keserű könnyek

hullnak a holdvilágra…így nem mehet el…

Valamit tenni kell, talán még utoljára

szembenéz egy képpel… remegő kézzel

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .

Álmatlanul

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva is fénytelen mondat, 

csak pár gondolat, ami megszökött, 

s addig a szerelemre is gondolhat...

Szürke köd nyeli el, megidézni képtelen, 

mert két heveny hallgatás között 

akut hiány terül a mellkasára,

valami feldereng egy csillagfény mögött,

olyan valóságos és érthetetlen,

de beletörődött már, hogy elérhetetlen…,

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " 

Vezeklés

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva sok fénytelen mondat, 

menekülés, zaj, megsebzett holnap,

ködvariációk egy körbezárt témára,

szédelgő értelem, ami megszökött, 

szigorúan őrzött agyrácsok mögül,

de az átjárható határtalannak örül.

Előtte lebegő kép, elérni képtelen, 

mert két, heveny hallgatás között 

a múlt szorító fóliája feszül a mellkasára,

enyhítésért gyorsan beleslukkol a mába, 

szétárad ereiben a szeretet, ’igen, az milyen jó lehet…’

de megszokott sajgás a magány torokkaparása,

 a végzetes lázat ma még megelőzve,

a vezeklést elhalasztja bizonytalan időre, 

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .

(az első és utolsó sorok: Pilinszky János : Kárhozat c. verséből idézve)

látomás

talán csak lottóznom kéne

hogy mellém szegődjön

már egyszer a szerencse

néha tudom előre ami jön

nemcsak utánam a vízözön

mikor elsodornak a habok

pedig isten küldött csónakot

de nem kapaszkodtam bele

a víz mégis partra dobott

épp ott ahol épül egy kemence

már látom azt a pillanatot

és megérzem azt az illatot

amikor kalács is sül benne

szemét

mindig szerda reggel jön

a kukásautó

és elviszi a szemetet

de jó

a szelektív műanyagot

sok pillepalackot

csak havonta egyszer

de azt kényelmesen háztól

persze nem lehet benne

vegyszer viszont

hagynak cserezsákot

na látod

meg van ez jól szervezve

ahol kulturnépek laknak

a faluban

kihelyezett állandó

konténerek is vannak

külön az üveg műanyag papír

és aki nem tapír az odahordja

nem gyűlik ömlesztve otthon

nincs rá gondja

minden meg van oldva

csak a lelki szemetes

nem ürül még karácsonyra se

milyen érdekes

nincs megszervezve

az elszállítás

se zsákos se konténeres

de hát minden nem lehet

tökéletes

viszont mindent le lehet írni

helyes

nézem a szemét... ahogy világít

milyen gyönyörű 

milyen ...

mindegy nem számít

mindent mégsem lehet leírni

ami végzetes

...vagy szemét

A szerelemből reinkarnálódott láthatatlan madár meséje

 A színestollú, gyönyörű madár óvatosan meglebbentette láthatatlan szárnyait, elhelyezkedett a nyárfa egyik ég felé nyújtózó, hajlékony ágán és belefogott a történetébe:

„

                                                                                                                   „

- mondta végül csillogó szemmel s azzal huss….