Hópehely súlyok

Hópehely súlyok

 

Hópehely súlyú csöppnyi létezések

a májusi napfénybe fagyva is élnek.

Nem fájhat jobban semmi, már tudom,

mint ez a valószerűtlen nélküled-élet,

hol csak indulástól érkezésig tart a fájdalom.

S az úton végig pihékkel szálló pitypangének

kíséri minden álmom, míg utolér veled-halálom.

 

Hallod,...  hogy zenél most az élet?

Én minden zengő-bongó hangot neked adnék,

magamnak semmit sem tartanék meg,

két karom lenne a párnád, - puha menedék,

boldog mosolyod a felhőkről visszaverődne,

s aki életet adott, már sosem félnénk tőle.

 

Te ringatsz el még mindig engem.

Csillagbölcsőben most a nyár növekszik,

örömpillanat szigete körül bánattenger,

halkan hullámzik bennem napestig.

„Hajózni kell..”,  tudom, segít a Hold ragyogása,

csillagok közt nem tévedhet el anyák árvasága.