Holtig hűen

Rozella•  2018. október 6. 14:42


Holtig hűen

 

A fák saját fa-házaikban laknak,

fejük fölött a színes lombfedél

még helyet kínál a vénülő napnak,

de áttetsző postaládáikba

már őszi leveleket hord a szél.

Lassan fejük felől is elfogy

az eddig védelmet nyújtó tető,

fénycserepeik mind lepotyognak,

mégis maradnak ott, ahol voltak:

fa-házaikban, - amit őriz az idő.

Ködben, fagyban, hideg esőben,

erdőkben, út mentén …és temetőkben,

még ha nem is nagyon érthető,

ragaszkodnak megszokott helyükhöz,

a fák hűek maradnak holtig

láthatatlan gyökereikhez.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. október 26. 21:23

@csillogo:..és tegyük hozzá, hogy ők itt voltak, amikor mi még sehol... és valószínűleg itt lesznek, mikor mi már... Köszönöm!

csillogo2018. október 16. 07:26

Igen, ők nem zarándokolnak, nem tudnak elköltözni, szépítik, ideig óráig a környezetünket, míg ki nem halnak a gyökereik, vagy favágók "zavarukban" elválasszák a gyökereiktől... mert életveszélyes pl. túl nagyra nőtt, beakad a villanyvezetékbe, ... csendben tűrik, mi meg melegszünk a hasáboktól, amit a tűzre teszünk... értünk élnek és mégsem hiszik áldozatnak magukat!
Szép gondolatok nagyon!

Rozella2018. október 10. 21:42

@stapi: Köszönöm! tudod, én már semmin sem csodálkozom...:)

stapi2018. október 10. 20:40

Érdekes gondolatok... Néha én is legyökerezek itt-ott. :)

Rozella2018. október 7. 09:57

@kevelin: a fák is öregszenek, a nap is vénül, csak lassabban mint mi...

Rozella2018. október 7. 09:56

@skary:

mire a férfi: van még itt pár majom, pont olyanok mint én :)

kevelin2018. október 7. 07:34

Mèg helyet kínálnak a vènülő napnak de jó

skary2018. október 7. 07:10

jah olyan ez mint a lakatlan szigeten a pár..a nő megkérdi...hát kit szeressek wazze :)