"Holott a semmi van jelen..."

Változatok  „halál-közel”- re

 

Talán így…

 

„Holott a semmi van jelen”

egy könnyedén lejátszott élet,

szoruló hurok, kimondatlan ítélet.

Az idő visszaszámol, és milyen kegyes,

megmenti a lassan vegetáló haláltól,

kihűlni lázban mégis csak könnyebb,

de átkozottul fáj.., keserű könnyek

hullnak a holdvilágra…így nem mehet el…

Valamit tenni kell, talán még utoljára

szembenéz egy képpel… remegő kézzel

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .

 

 

Álmatlanul

 

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva is fénytelen mondat, 

csak pár gondolat, ami megszökött, 

s addig a szerelemre is gondolhat...

Szürke köd nyeli el, megidézni képtelen, 

mert két heveny hallgatás között 

akut hiány terül a mellkasára,

valami feldereng egy csillagfény mögött,

olyan valóságos és érthetetlen,

de beletörődött már, hogy elérhetetlen…,

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " 

 

Vezeklés

 

"Holott a semmi van jelen," 

átvilágítva sok fénytelen mondat, 

menekülés, zaj, megsebzett holnap,

ködvariációk egy körbezárt témára,

szédelgő értelem, ami megszökött, 

szigorúan őrzött agyrácsok mögül,

de az átjárható határtalannak örül.

Előtte lebegő kép, elérni képtelen, 

mert két, heveny hallgatás között 

a múlt szorító fóliája feszül a mellkasára,

enyhítésért gyorsan beleslukkol a mába, 

szétárad ereiben a szeretet, ’igen, az milyen jó lehet…’

de megszokott sajgás a magány torokkaparása,

 a végzetes lázat ma még megelőzve,

a vezeklést elhalasztja bizonytalan időre, 

"gyufát gyújt és megágyaz éjszakára " .

(az első és utolsó sorok: Pilinszky János : Kárhozat c. verséből idézve)