Érintkezési pontok

Rozella•  2018. augusztus 20. 11:14


Érintkezési pontok

 

Mint az 1000 + X éjszaka meséi:

szülő, társ, gyermek, igaz barát…

s mind, ki bennem az én életem éli,

belélegzi velem a csillagok porát.

Sugárzó szerelemben ragyog,  

24 karátos színarany a Nap,

s az éjszakák megszámolatlan

csillag-ezüstért vettek maguknak

egyetlen Holdat, azt is kéz alatt...

 

Föld és Ég összehajol bennünk,

mint az egymást érintő körök,

’porból lettünk, s porrá leszünk..’ ,

közben csak a hiányérzet örök…

Honnan a por? Nem tudni. Senki.

a teremtést nem kapta lencsevégre.

 „Lenni, vagy nem lenni ", de mivégre?

Mindennapos lett a szóhasználat,

- a forrást az ember gyorsan felejti -,

életet haláltól csak pillanat választ.

 

Én nem tudom, hogy kéne itt jónak lenni,

ha a kérdés… ha nincs… ha van… ha a válasz…

ha mindig csak az 'én' + az 'én' + az 'én…'

ám a látszat bármi lehet, még varázslat is,

avagy minden empirikus, valódi káprázat,

... de a veszteségek mégis valósan fájnak.

 

Azt sem tudom, kié lett végül is az Éden,

ki lesz ma űzött vad, és ki vadászhat…

Talán jobb nem tudni... Én is csak érzem,

ahogy Isten megtart védő tenyerében,

és úgy hiszem, talán szerethet mégis,

mert megérint néha… + én is…










Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. augusztus 21. 21:12

@Schmidt_Aladar: Komolyan megtisztelő amit írtál, örülök, hogy tovább is gondoltad, köszönöm a véleményed!

@Törölt tag: Isten bölcsességét mutatja, hogy megengedi, hogy az ember rátaláljon a saját útjára, és így talán megválaszolja egyszer a "mivégre? kérdést... Köszönöm az olvasást Marika!

@Metta: igen, talán nem is fontos hogy végleges formát öltsön minden vers, elég ha valami az adott pillanatban megérinti a szívet vagy a lelket
belőle... Örülök, ha tetszett, köszönöm Margit!

@csillogo: öröm, hogy megálltál egy kicsit... Marikám, köszönöm szépen, ölelésem!

@york: Neked ezt is elhiszem.

@Törölt tag: köszönetem, örülök, hogy így gondolod, megtisztelsz!

Törölt tag2018. augusztus 21. 13:02

Törölt hozzászólás.

york2018. augusztus 21. 11:59

Isten mindenkit szeret.

csillogo2018. augusztus 20. 15:08

" Én is csak érzem,
ahogy Isten megtart védő tenyerében,
és úgy hiszem, talán szerethet mégis,
mert megérint néha… + én is…"
Most csak erre futottam, de meg kellett àllnom!
💚

Metta2018. augusztus 20. 14:37

Nagyszerű alkotás,még ha nem is érzed,hogy elkészül-e valaha teljesen!
Ez tényleg egy ilyen vers,hogy talán képtelenség is befejezni!
Szeretettel gratulálok!

Schmidt_Aladar2018. augusztus 20. 13:49

Bravúros vers tele érzelemmel és a világ máig megválaszolhatatlan kérdéseivel. Az a Tenyér, az az ami biztos, sokan bízunk benne. Nem tehetünk mást. S az idő Isten ujjperceiben jár, hol lassan, hol gyorsan, egy ideig.A Paradicsom üres, az maga a tökéletesség, az olyan mint a párhuzamosok találkozása a végtelenben. Sokszor úgy látszik igen, aztán
nincs időnk a végére járni.
De hiszünk és megvalósítjuk saját álmaink.
Gondolat indító versedet
szeretettel olvastam:
János

Törölt tag2018. augusztus 20. 13:18

Törölt hozzászólás.

Rozella2018. augusztus 20. 11:49

@voodoo: Ez azon ritka verseim közé tartozik, amit hirtelen megírtam, (július 5.-én,) aztán fölraktam az egyik blogomba, de nem tetszett, úgy éreztem, nem jó, nincs kész... levettem, félretettem... Talán most sincs kész és soha nem is lesz, de ma ilyen. Köszönöm, hogy meglátogattál, jó tudni arról is, hogy egyáltalán van még oázis ... :)

voodoo2018. augusztus 20. 11:25

@Rozella: Nemrég cserélték ki a kódkártyákat, bár fogalmam sincs ki menne be jogosulatlanul. Hacsak nem a levedlett kígyóbőr és elszáradt almacsutka miatt... (...?)... Én mindenesetre elültettem az almamagot, amit őriztem. Könnyen megtalálod a parányi oázisban, amit még nem falt fel a sivatag. Sajnos árnyékot még sokáig nem ad... : - )