Csendeső

 

Csendeső

 

 

Felhőre rebbenő gondolatból

születik cseppenként

a csend, és az eső  - csak mert vártam,

attól lett eredő.

Hajamra hull, hozzám hajol

bennem hallgat, ma csendes ő,

csak patakja csobog valahol

távol, míg elhalkul az idő.

 

Halvány a hold suhanása,

fényfonatú hű álmait

 rábízza a csend szavára:

„az elmúlás élni tanít..”

Mintha minden csillag állna,

 csak a nyár lépte közelít

 lassan a szív fókuszára,

 ritmusát felveszi az eső,

cseppeket csen az éjszakába.

 

Hangja hulló valóság, hihető.

Érzem, ahogy a föld befogadja,

mohón magába szívja az életet..,

… de nem, az mégsem lehet,

hogy elnyelje a csend a kék eget…

Felhők foszló pulzusát tapintom,

megérint az álmok körforgása:

s mikor felébredek már tudom,

a dobbanásnak nincs alternatívája.