az őrült folyó

Rozella•  2019. június 7. 09:24


az őrült folyó

 

talán megőrült

a zavaros szemű folyó

csak bámul föl az égre

a múltba visszafolyni volna jó

súlyos terhet rejt a mélye

de nincs nem lehet arra szó

mit érez egy anya méhe

ha élő magzatait elvetélte

mellére lidérces köd ült

lelkét borzadály borítja

 

talán megőrült

hirtelen irányt váltva

elszántan felfelé folyik

bele az irdatlan kékbe

onnan zuhan vissza

saját sötét medrébe

az iszapban életet kutat

tegnap még fénypettyek

táncát a csillagokig navigálta

de ma nincs ott más tudat

csak a halál árnyéka alatt

szívek csend-omladéka

 

az ég némán néz vissza

a háborodott folyóra

mit is felelhetne

kimondatlan kérdésre szóra

ami már sosem hangzik el

a nap épp megy valahova

nem ér rá társalogni

de ha volna is válasza

feledni  semmi nem segít

csak az őrült víz hömpölygeti

a fényes nyár fekete könnyeit

 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2019. június 10. 11:12

@skary: nem lehet. A nyuszi sosem tenne ilyet...

skary2019. június 9. 16:24

@Rozella: aha...fogdráanyuszira :)

Rozella2019. június 8. 10:56

@skary: @csillogo: igen, ez igaz.., ahogy az is igaz, hogy könnyebb, ha ráfoghatja a folyóra...

Rozella2019. június 8. 10:55

@Eleonora: ..." nehéz, de lehet..." nincs más út... Köszönöm Nóra!

csillogo2019. június 8. 08:30

...
ahogy skarymondja...

skary2019. június 8. 05:24

a folyó sosem őrült..max a zembőr

Eleonora2019. június 7. 21:14

Békülni kell a léttel, nehéz, de lehet
Súlyosat írtál, elgondolkodik az ember, a könnyek egyformán értékesek
Soraid olyanok mint varázsecset. Grat!