árterek

Rozella•  2020. november 29. 10:01  •  olvasva: 75


árterek

 

elöntött árterek fái állnak a vízben

fulladásos halált halnak

látszólag senki sem segíthet

kinyúló karjaiknak

senki nem menthet fészket

az éjben alig lélegzenek

 megkapaszkodnak

lent az erős gyökérben

 borzongva nézem

a kíméletlen természetet

magamban felidézem

amit tanultam régen

az élet a vízben keletkezett

ki tudja talán így volt

és újra megtörténhet

hogy Isten lelke lebeg

az elöntött árterek felett



 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2020. november 30. 09:33

@legland: @ereri: @skary: @negyvenkilenc: @csillogo: Köszönöm! Szép napot, hetet nektek!

csillogo2020. november 30. 08:13

szép nagyon...

negyvenkilenc2020. november 29. 18:43

A víz, a tűz, a szél, nem szelíd. A föld sem.
Az ember szive szelíd, mert érzi mit a fa érez. Szép vers!

skary2020. november 29. 15:57

a sivatagban élőknek mondhatod
hogy itt a tiszta víz csobog

ereri2020. november 29. 12:19

Csodaszép, lélekemelő gondolatmenet! Nagy grat érte drága Róza! Szeretettel, tisztelettel: E. E.

legland2020. november 29. 10:39

Gyönyörű, a végére még a lélegezni is elfelejtettem...most fújok egy nagyot! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom