Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
árterek
Rozella• 2020. november 29. 10:01 • olvasva: 140
árterek
elöntött árterek fái állnak a vízben
fulladásos halált halnak
látszólag senki sem segíthet
kinyúló karjaiknak
senki nem menthet fészket
az éjben alig lélegzenek
megkapaszkodnak
lent az erős gyökérben
borzongva nézem
a kíméletlen természetet
magamban felidézem
amit tanultam régen
az élet a vízben keletkezett
ki tudja talán így volt
és újra megtörténhet
hogy Isten lelke lebeg
az elöntött árterek felett
Rozella2020. november 30. 09:33
@legland: @ereri: @skary: @negyvenkilenc: @csillogo: Köszönöm! Szép napot, hetet nektek!
csillogo2020. november 30. 08:13
szép nagyon...
negyvenkilenc2020. november 29. 18:43
A víz, a tűz, a szél, nem szelíd. A föld sem.
Az ember szive szelíd, mert érzi mit a fa érez. Szép vers!
skary2020. november 29. 15:57
a sivatagban élőknek mondhatod
hogy itt a tiszta víz csobog
ereri2020. november 29. 12:19
Csodaszép, lélekemelő gondolatmenet! Nagy grat érte drága Róza! Szeretettel, tisztelettel: E. E.
legland2020. november 29. 10:39
Gyönyörű, a végére még a lélegezni is elfelejtettem...most fújok egy nagyot! :)