Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Angyali történet
Rozella• 2017. július 10. 10:25
Angyali történet
Csillagszegecsekkel tűzdelt szkafanderben
galaxisok között lavírozok csendben,
a Tejút ezüstje ragyog, fénye földre árad,
s szól egy arkangyal: „..lent eleget láttad…”
Félve kérdezgetem, ugyan mit vétettem,
de ő csak mosolyog angyali szemekkel,
„Szárnyaid nőttek, s te észre sem veszed?!
Egy kis lebegéstől így elszállt az eszed?”
-’Szabadon szállhatok, mint akármely angyal
s nem kell megküzdenem a gravitációval..?’
Nézem, hát valóban,.. mégis angyal lennék?!
A földön sose mondták,.. hogy kell hozzá egy kellék…
Ennek sok-sok éve, s itt vagyok, ki hinné el?
Szárnyaim titkára most is jól vigyáz Uriel,
még nekem sem mondja el a drága angyalom,
hiszen ha tudnám, rögtön elszállnék, tudom…
Rozella2017. július 10. 22:19
@Steel: Köszönöm szépen! Épp ma írta Joli egy másik versemhez, hogy űrfestészetet művelek :), hát lehet, mert tényleg sok "földtől elrugaszkodott " versem van... pedig nem tudatos, csak valahogy megmozgatja a fantáziámat ez a 'lebegős' világ, de szerintem tőled sem áll távol :)
Rozella2017. július 10. 22:14
@csillogo: de aranyos vagy!! :) köszönöm! :) egyébként igen, én is ismerek párat..:)
Rozella2017. július 10. 22:12
@skary: mert biztos angyal(i) vagy :)
Steel2017. július 10. 20:04
Soraiddal könnyű lebegni...a csillagok közé...szép,mély vers ez szerintem.
csillogo2017. július 10. 17:29
Mosolyt csaltál az arcomra, ez nagyon aranyos! :)
Amúgy sok angyalismerősöm van! ;)
pl. Te is :D
skary2017. július 10. 12:38
én má eeeszátam :)