Amorf

Rozella•  2024. március 19. 08:32  •  olvasva: 43

 

Amorf

 

Szétkent foltok papíron, falakon

sok-sok kontúros árnyék,

testet öltő, jósolt borzalom,

ám sose vetett még gátat költő

az áradatnak, és író se fog,

garantálhatom.

 

Nem is figyelek rájuk.

Szubjektív minden krónika*,

utókorok nem fejthetik föl az igazat

besüppedve a 'való' hiányaiba.

 

Minden kor annyit ér,

amennyit előzőkből tanul,

és amennyit hozzátesz maga.

Nem Morusnál, talán Platonnál

kezdődött az utópia.

Atlantisz mi magunk vagyunk,

s hiába lehetne itt már eutópia,**

 

csak egy amorf század árnyai vagyunk.

 

 

*A krónika szót - átvitt értelmeben, általánosságban  a költők és írók műveire értem.

 „A krónika görög eredetű szó (kronosz-idő - a latin chronica megfelelője. A középkor jellegzetes történeti műfaja. … A krónikákban az eseményeket időrendi sorrendben, rendszerezés, magyarázat, összefoglalás nélkül jegyezték föl. Készítőik, a krónikások többnyire egyházi emberek voltak… A középkor óta is használják a krónika szót a legkülönbözőbb szépirodalmi és tudományos művek címében.” / Wikipedia/

 

** eutópia: legáltalánosabb értelemben : a "jó hely”



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. március 21. 21:43

@skary: az, csak túl hosszú ideig tart, pl. mint egy hangyának végigmenni az egyenlítőn, de ha mégis végigér rajta, ugyanoda jut, ahonnan elindult...

skary2024. március 19. 08:35

most akkó entrópia vagy nem :)