A hazát csak könyvekből...

Rozella•  2018. március 15. 19:20


A hazát csak könyvekből…

( nem vers, csak gondolatok 2018 március 15.-én)

  

  A hazát csak könyvekből ismerik, sokan nem is hiszik, hogy létezik, mert elvették már rég tőlünk ezt is, határon innen és túl, pár ezer évnek bealkonyult, de kit érdekel ma már, ha a pénz és nem a nép, csak valamely párt győz a szíveken, trónol észérveken…  ’A múlt elveszett, a jövő fikció, de sebaj, a fontos hogy legyen itt és ma nyertes…amihez asszisztáljon, ha kell a jelen, ugyan, kit érdekel most már a történelem?’


 Ma nem töltődni, tanulni, szeretni, összetartozást megtapasztalni járnak a határon túlra, hisz az orrukig se látnak! Ma kampányolni mennek a „bátrak”, de HAZÁT már csak antikvár könyvekben lelnek, és talán magyar népmesékben  ha találnak… A nagy narratívák kora lejárt, már nem kell szájkosár a szájnak, de a szavak tettek nélkül úgyis mindent és mindenkit felzabálnak…


… Akkor több mint ezer kilométert kellett keletre utaznom, hogy végre meghalljam felnőtt fejjel, nyitott szívvel megértsem, hogy a Gyimesek zöldje, a meredek kaszálók, irdatlan erdőségek, a koronát formázó őrpont, az évtizedek alatt leromlott, elárvult gyimesbükki vasúti őrház egy fájó memento, s hogy az egykori, keleti határ mentén is küszködnek, dolgoznak, remélnek, de ugyanúgy magyarul beszélnek ott, mint itt én;

Ott mégsem voltam gyanús idegen annak, aki életében addig még soha nem látott, se engem se a mai Magyarországot, de nem kérdezte, kiben, miben hiszek, vagy miféle felekezet tagja vagyok, (már ha egyáltalán vagyok), nem kellett sem tolmács, sem ’érték-minimumok’ kínos egyeztetése, és nem merült fel a kérdés, hogy ki kit győz le, s hogy vajon megéri-e? Mert akkor magyarul beszélni pont elég volt, a többit elsírták a némán kiömlő könnyek, a kimondhatatlant kimondta a szív és ettől nem nehezebb lett, hanem könnyebb…


Ott értettem meg mit jelent a sors-közösség, milyen az összetartozás-érzés, mit jelent a haza, és mit jelent egymást elveszíteni, ha a sors keze nem áld, s a magyarhoz mostoha… Sokan voltunk, összekapaszkodva, kéz a kézben mégis egyszerre  indult mosolyra a szem, táncra a láb, öröm és bánat könnyei szabadon csorogtak, de nem lengett a hegyek fölött délibáb, vezényszavak nélkül, egyszerre dobbant meg a szív, bennünk ők és őbennük mi, csak a testvért láttuk, ki őszintén ölel meg és HAZÁJÁBAN a házába hív…

 

Ma már csak emlék..,  ma talán én is félve mennék…

pedig újjáépült, s zarándokhely lett egy idő óta,

de a Tatros-menti csángó vidék, sem Székelyföld

nem ugyanaz már, sok minden változott… AZÓTA.

Hazátlan, újra kirekesztett lett pár millió ember,

nem jószántából, szeszélyből, és nem is viccből…

Amit száz keserves év megőrzött, sok kapzsi idióta

elkótyavetyélte ezt is, kitörölte jórészt az agyakból,

kiebrudalta a múltból, a fiatal szívekből,

és szép lassan kiöli majd az emlékezetből is...

Hálás vagyok, amiért én átélhettem,

mert azóta már elvették tőlünk ezt is…

 

A SZÓT szinte leírni sem merem,

a HAZÁT ma már én is.. leginkább könyvekből,

s az összegyűjtött hazátlan könnyekből ismerem…

 

 

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2018. március 17. 22:01

@Pflugerfefi: Azt hiszem minden ma élő magyar generáció számára hatalmas veszteség ez!! Én sokáig nem értettem, hogy mi a különbség a haza, az ország, és a nemzet fogalma között, mert ezeket valahol szándékosan összemosták az iskolák is, az évtizedes hazugságok és elhallgatások miatt torz kép alakult ki sokakban, de ez nem az emberek, még kevésbé a mai fiatalok hibája. Szégyen ide vagy oda, de évtizedekig fogalmam nem volt székelyekről, csángókról... Később már megértettem, de még nem éreztem át... Ahhoz messzebbre kellett menni, fizikailag és lélekben is, eljutni oda, ahová azelőtt nem volt lehetséges. Egyébként igen, ahogy mondod. Köszönöm!!

Pflugerfefi2018. március 16. 11:48

Kedves Róza!
Már csak a mi generációnknak fáj Trianon!
Az utánunk következők csak leírva látják a szót, hogy haza!
Meddig fogják tudni őrizni magyarságukat a székelyek, a felvidékiek,
kárpátaljaiak, a délvidékiek!
Nem tudom! Egy biztos, nekem ők magyarabbak, a magyarnál!

Rozella2018. március 16. 10:05

@Metta: Köszönöm szépen!

Rozella2018. március 16. 10:04

@csillogo: örülök, hogy itt voltál, ölellek és köszönöm!

Rozella2018. március 16. 10:03

@skary: nem, azt valóban nem, de ne mossunk össze dolgokat. Nem a szavazati jogról írtam, az teljesen más tészta... hanem egy olyan érzésről ami NEKEM hiányzik és nemcsak március 15.-én. De aki nem ismerte, vagy nem ismerhette meg igazán, annak sosem fog. Szerintem nem kéne a fürdővízzel a gyereket is... mert sajnos erről szól ma minden, semmi sem számít csak a politikai érdek, minden egyéb érték semmis, vagy mehet ebek harmincadjára...

Metta2018. március 16. 09:31

Nagyon igaz,őszinte sorok!
Tetszik!

skary2018. március 16. 04:52

azé ez kissé bonyolultabbb...te pl lax egy városkában...az egy kis közösség...a kis családod egy másik közösség...de azé még sem annyira szeretnéd, hogy a szomszédod mondja meg, hogy a te családodba mi legyen...

csillogo2018. március 15. 21:38

"vezényszavak nélkül, egyszerre dobbant meg a szív,
bennünk ők és őbennük mi, csak a testvért láttuk,
ki őszintén ölel meg és HAZÁJÁBAN a házába behív… "

ölelésem Rózám --- sok mindenről írtál - Köszönöm!