Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
1956
Rozella 2017. október 22. 20:38
1956
Fényes, reményteljes ősz volt,
ezernyi színe ma is fájó nyomot hagy,
az utcákra még nem mert nyomulni,
csak kapualjakba húzódott be a fagy,
az éj kabátja alá rejtve fegyverét.
Remény csillant az ablak-szemeken,
mikor hajnali fények ébredő neszét
hirtelen a semmiből feltűnő idegen,
otromba tankok dübörgése verte szét…
Sötét vért köpött a haldokló égbolt,
saját arcára égette fájdalmát a nap
és remegő, utolsó sugaraival
a sápadt felhőkre felírta: „Szép volt…”
Aztán csak hűs dér borult a fákra,
alattuk bátor szívek örökké tartó álma
akkor olyan hihető volt, igazi csoda,
de lesújtott rá a páncélozott ököl,
a sors olykor mostoha, de a szabadság
vágya még mindig arcunkon tündököl,
- nem halhat meg már soha!
Rozella2017. október 25. 10:19
@Belle: Köszönöm!
Törölt tag2017. október 23. 22:34
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. október 23. 20:38
@Pflugerfefi: @csillogo: @kevelin: @merleg66: @skary: @ezaz: Kedves Feri, Marika, Kevelin, Gábor, Skary és... Kedves ezaz...(sajnos nem tudlak másképp szólítani) örültem Nektek, szeretettel köszönöm az olvasást!
ezaz2017. október 23. 09:08
patetikusan, sőt fennkölten szép.
deszerintem meghalhat és már meg is halt, talán
kevelin2017. október 23. 07:21
De szèpet îrtál gratulálok
skary2017. október 23. 04:28
most meg esik az eső
merleg662017. október 22. 21:19
akkor olyan hihető volt, igazi csoda,
de lesújtott rá a páncélozott ököl,
a sors olykor mostoha, de a szabadság
vágya még mindig arcukon tündököl,
- nem halhat meg már soha!
Csodaszép emlékezés...szeretettel gratulálok.
csillogo2017. október 22. 21:17
"Szép volt..."
Pflugerfefi2017. október 22. 21:08
Gyönyörű, méltó emlékezés! Gratulálok!