1956

Rozella•  2017. október 22. 20:38

 

1956

 

Fényes, reményteljes ősz volt,

ezernyi színe ma is fájó nyomot hagy,

az utcákra még nem mert nyomulni,

csak kapualjakba húzódott be a fagy,

az éj kabátja alá rejtve fegyverét.

 

Remény csillant az ablak-szemeken,

mikor hajnali fények ébredő neszét

hirtelen a semmiből feltűnő idegen,

otromba tankok dübörgése verte szét…

Sötét vért köpött a haldokló égbolt,

 

saját arcára égette fájdalmát a nap

és remegő, utolsó sugaraival

a sápadt felhőkre felírta: „Szép volt…”

Aztán csak hűs dér borult a fákra,

alattuk bátor szívek örökké tartó álma

  

akkor olyan hihető volt, igazi csoda,

de lesújtott rá a páncélozott ököl,

a sors olykor mostoha, de a szabadság

vágya még mindig arcunkon tündököl,

- nem halhat meg már soha!



 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. október 25. 10:19

@Belle: Köszönöm!

Törölt tag2017. október 23. 22:34

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. október 23. 20:38

@Pflugerfefi: @csillogo: @kevelin: @merleg66: @skary: @ezaz: Kedves Feri, Marika, Kevelin, Gábor, Skary és... Kedves ezaz...(sajnos nem tudlak másképp szólítani) örültem Nektek, szeretettel köszönöm az olvasást!

ezaz2017. október 23. 09:08

patetikusan, sőt fennkölten szép.
deszerintem meghalhat és már meg is halt, talán

kevelin2017. október 23. 07:21

De szèpet îrtál gratulálok

skary2017. október 23. 04:28

most meg esik az eső

merleg662017. október 22. 21:19

akkor olyan hihető volt, igazi csoda,
de lesújtott rá a páncélozott ököl,
a sors olykor mostoha, de a szabadság
vágya még mindig arcukon tündököl,
- nem halhat meg már soha!

Csodaszép emlékezés...szeretettel gratulálok.

csillogo2017. október 22. 21:17

"Szép volt..."

Pflugerfefi2017. október 22. 21:08

Gyönyörű, méltó emlékezés! Gratulálok!