poste restante

Rozella•  2019. augusztus 7. 14:11

a harang lelke


a harang lelke

 

a harang lelke bárhol is él

nem felejti hová tartozik

délidőre pontosan hazaér

megpengeti a nyár ősz-hangjait

mielőtt tornyába pihenni tér

de estefelé már újra zeng

szétterjed messze a hangja

minden irányba és ott fent

szavát a mindenség is hallja

éjjel csillagmezőkön barangol

körbejárja lassan a végtelent

eljut ahol még senki sem volt

hol több a fény és más a rend

délidőre mégis visszajön a földre

mert a harangnak nemcsak lelke

küldetése is van otthagyja érte

a végtelent hogy itt e földön

egybezengjen múltat jövőt jelent

 

 


Rozella•  2019. augusztus 4. 11:11

nem éri meg


nem éri meg

 

visszaköszön én pedig előre

a messzeségbe nézek

egyenesen bele a szemébe

mosolyog rám remélem

sosem lesz amnéziám

mind az ezeregy éjszakán

lesz mit mesélnem

„nem éri meg”- elfelejtem

időkapszulába rejtem

hogy emlékezzek rá

ki vagyok és ki ő nekem

mert nem éri meg

hogy elfelejtsem

 




Rozella•  2019. augusztus 1. 08:27

valami baj


valami baj

 

Tudom én, velem mindig csak a baj volt…

Intuíciók sorát magamban lefuttattam,

mint valami hibásan kódolt programot,

hol az eszem, hol a szívem szortírozott,

aztán egy gép (amiről azt hittem okos)

kidobta amit rég tudtam, és otthagyott

egy rakás problémával, boldoguljak

most már egyedül ahogy tudok,

(és hagyott egy szmájlit is a piszok…)

A megoldást hamar megtaláltam,

de hiába, mert a gép nem hitte,

újra és újra leellenőrizte, el kellett

pazarolnia még hosszú éveket,

hogy megértse ő is,... 

velem valami nagy baj lehet

 

/07.05/



Rozella•  2019. július 29. 21:05

Az eszmei mondanivaló


Az eszmei mondanivaló

 

„Mindenki egyért, egy mindenkiért”,

Az eszme tökély, - mint illúzió.

Sosem valósul meg, de hinni jó:

Mindenki Egy… s ki érti, jó.

 

De Egy, nem mindenki..!

 

Gondolkodj el ezen, az istenért!

Láthatod, én is ezt teszem.

És ne hidd, hogy én nem,

mert téged csak az Isten ért…

 

/07.27./

 

 

 

Rozella•  2019. június 30. 09:40

messzék


messzék

 

mint álmatag lepkék pillednek az esték

enyhülést a nyár-lombokon se lelni

s az égen még távolibbak lettek a messzék

               

hűs csillagokat hoznak szárnyaikon

amikor leszállnak az éjszakai árnyak

de nem ezen a földön egy másikon

 

ahol senkinek nem fájhat már semmi

az álmok egészen közel mernek jönni

hisz senki sem akar reggel felébredni

 

úgy vágyom abba a távoli világba

ott elfelejthetném hogy éltem valaha

a földön nélküled és álmodtam hiába

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom