poste restante

Rozella•  2019. október 31. 11:49

Sem érte, sem ellene...

 

 

Sem érte, sem ellene...


Október végül csütörtököt mondott,

de november majd megint bepróbálkozik,

ráaggat az égre pár divatos felhőrongyot,

hiába, Nap és Hold újra pőrén találkozik...


Kijelölt pályák, vonzások, taszítások,

sem érte, sem ellene nincsenek itt szerek.

A kezdeteket nem mesélik el az írások, 

bár mutatnak utat, csak azt nem, hová vezet..


Körbejár az óra is, és mindahányszor

úgy hiszi, van még idő újabb körökre;

Tévelygő bárányait terelgeti egy pásztor,

azt mondják, Istenre hasonlít.., de tökre!



 

 

Rozella•  2019. október 18. 10:17

légbuborék

 

 

légbuborék

 

egy szentimentális légbuborékban

csak egyszemélyes adag az oxigén

egyszer majd az is elfogy de mi lesz

ha kipattanunk belőle… te meg én



Rozella•  2019. október 15. 12:19

Kedvesem

 

Kedvesem

 

Kedvesem, ha már csak óvnál,

a testen kívüli láztól,

és úgy kívánnál álmodban

a valóságtól egyre távolodva,

csak lehelet-finoman

 „tedd a kezed homlokomra”,

mert álmodott érintés is fájhat,

amint egyetlen pontba

sűrűsödve csontig sebet éget,

„úgy őrizz, mint ki gyilkolna”,

igen Kedvesem.., én is téged.

 

A fájdalom is csupán illúzió,

mert a valós elmúlás - fétis.

Ott lebeg túl a horizonton,

anyagtalan lélek-lépés,

föld és ég alkotta szintézis;

mint eső utáni fénytörés,

látomás a szivárványon

egy csepergős, őszi délutánon.

Kedvesem, az élet sem más

csak elsuhanó, éber-álom,

áldás, szerelem-zápor,

mi átporoz a szív-tájon…

 „Az egész nem igaz: - álom,

fekszem és kitalálom,

csak hogy valami fájjon.”

 

 

 

/Az idézetek: József Attila: 'Tedd a kezed ' ,  és Váci Mihály: 'A cigánylány ' c. verséből valók /





Rozella•  2019. október 6. 11:47

A golgotán


A golgotán

 

Hiába kutatnám,

mi lehet följebb, mi lejjebb

és mi legbelül..?

Megkönnyebbül-e a lélek,

ha majd messze elrepül.. ? 

Talán hall egy melódiát,

nincsen szeme mégis lát,

nincsen szíve mégis érez.

Istenem, te tudod,

az ember mennyit téved

s hogy elkerülné, ha tudná

a fájdalmas golgotát...

Eltöltve ott egy éjszakát

csak turistaként lépked,

s észre sem vesz téged...


Bocsásd meg neki,

még keresi, önmagát.

 

 

 

Rozella•  2019. október 6. 10:32

Plusz minusz 150

 

 

 Plusz mínusz  százötven…


/ 150 éves a postai képes levelezőlap/

 

Százötven éve adták föl az elsőt…

és valahová akkor képeslap érkezett,

azóta túlélt néhány emberöltőt,

sok örömet látott, és sok végzetet.

 

Egy darabig én is gyűjtöttem,

örültem minden egyes lapnak,

majd megritkultak, és nem értettem,

hogy már megint valamit föladtak…

 

ami szép volt, mégis személyes,

de fontosabb lett a gyorsaság.

Most csak úgy érték, ha gyűjteményes,

s rajta a bélyeg is ép, vagy ritkaság.

 

De ma újra képeslapot hoz a postás,

mert a fák ősszel mindig feladják,

színe sárga, bordó, avagy rozsdás,

nem is kell boríték, olvashatják

 

kik szeretik, ha írnak valami szépet

és tudják, hogy ez csak nekik szól,

mesél a táj, a fonákon őszi bélyeg,

talán az utolsó levél-üzenet a fáktól…


Jövőre lehet, a fák is e-mailben küldik,

s egyik másik majd chaten, viberen,

vagy whatsappon…, de én azt hiszem

150 év múlva már nem lesz egyik sem. 

 

 

 

 

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom