Egy kis személyes...

Rozella•  2020. november 2. 14:14  •  olvasva: 164

 

Egy kis személyes…

 

Ma halottak napja, avagy az emlékezés napja, kinek hogy. Persze emlékezni máskor is lehet és szoktunk is, de az, hogy ilyenkor közösen tesszük, tehetjük, ad valami különös többletet az érzéseknek, gondolatoknak. Hatunk egymásra. Eszembe jutnak gyerekkori emlékek is erről a napról, amikor még azokkal együtt mentem a temetői mécses-gyújtásra, akikkel már soha többé nem megyek…

Volt, hogy rettenetes hideg volt és szakadó hóesés, emlékszem, anyám nehéz, fekete bundában volt, és én is a kék téli kabátomban, csizmában, sapkában. Anyu csak engem féltett, meg ne fázzak a nagy hidegben, az ácsorgásban. A családi sír körül, ahová a dédnagyanyám és dédnagyapám lett temetve, sokan összegyűltünk, tekintve, hogy hat gyermekük közül még mindegyik életben volt, köztük az én nagymamám is. Ma már egyikük sincs, - itt a földön legalábbis.

Felnőtt koromból beugrik egy másik kép, amikor immár az ország másik felében apámmal mentem az apai nagyszülők sírjához. Gyönyörű idő volt, kivételesen szép, szinte őszi nyár,  még egy szál pulóver is sok volt. Busszal utaztunk, minden félelem nélkül. Szerettem apámmal bárhová menni, aki egyáltalán nem volt beszédes, mesélős ember, - inkább mint afféle erdőjáró lélek, hallgatag,  de amiket hallottam tőle, minden erőteljesen megmaradt. Ma már ismerem a hallgatagsága okát is, amiről sosem volt vele direktben szó, mégis az apró mozaikokból lassan összeállt egy szívszorító családi történet, vagy nevezhetném tragédiának is. Apámnak köszönhetem, hogy egyáltalán van fogalmam az apai nagyszülőkről, az ő életükről, mert sajnos őket személyesen nem ismerhettem. Mégis a mai napig hiányoznak, és tisztelettel, szeretettel „emlékszem” rájuk is…

Anyai nagymamám viszont olyan volt nekem, mintha kicsit anyukám is lenne. A szüleim dolgoztak, és én az iskolából Mamáékhoz mentem haza, ami nem volt nehéz, mivel egy portán, egymás melletti házban laktunk. Anyu még magázta a szüleit, ami érdekes volt a számomra, annál is inkább, mivel kilenc évvel fiatalabb huga már tegeződve és teljesen más stílusban beszélt velük, és ők mindkettejüket egyformán szerették, segítették.  Én nagyanyámat Mamának hívtam, és szintén tegeztem, a gyerekeim pedig már „Öregmamának” szólították, de nem maguktól, vagy tiszteletlenségből, - hanem Mama kifejezett kívánságára, pedig akkor nagyon „fiatal” volt még…

Őrzök egy képet, amit 62 éves korában egy karácsony alkalmával ajándékozott nekünk, azaz a lányainak és nekem, az egyetlen unokájának. A képről egy csodálatosan szép, tisztaszemű arc néz rám vissza, vannak apró ráncai, mégis gyönyörű... Sosem viselt sminket és plasztikai műtétről talán életében sem hallott, de tudott valamit, amit mi már nem tudunk. El tudta fogadni az öregedést, az élet természetes velejárójának, el tudta fogadni, hogy egyirányú úton járunk, és ismeretlen irányba tartunk… Ezzel a képpel üzente meg, és azt akarta, hogy EZ a kép maradjon meg róla, amíg lehet. Sok más emlékkel együtt, amíg élek, ezt is megőrzöm.

…hogy miért írtam ezt le? Nem is tudom, talán magamnak, talán…, de azt hiszem Róza tudja.

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502021. március 29. 12:37

Kedves Róza!
A fájdalmak, időnként meg is szépülnek az emlékeinkben.... Furcsán hangzik, de úgy gondolom, hogy könnyebb elviselni a történéseket! ... A feleségem bátyját temettük tavaly, de idén már a nővérét is... Már csak hárman maradtak, de előre félünk, hogy rövidesen ketten, vagy egyedül ő marad... Rossz idő járj.... Olvaslak, de írni nem írok ... nincs kedvem se.:(..
Ölelésem !

Rozella2020. november 7. 10:31

@kevelin: @negyvenkilenc: @Törölt tag: köszönöm szépen a figyelmeteket!

Törölt tag2020. november 3. 08:54

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc2020. november 3. 08:22

Köszi, hogy megosztottad a régi emlékeket, jó volt olvasni!

kevelin2020. november 2. 20:57

Jó volt tőled szemèlyest olvasni . Tetszett.Nagymamád mondàsát azt hiszem nem felejtem _mind egy irányba megyünk_

Rozella2020. november 2. 19:07

@skary: @Törölt tag: köszönöm az olvasást!

Törölt tag2020. november 2. 18:08

Törölt hozzászólás.

skary2020. november 2. 17:10

talán