„Hol a boldogság mostanában?”

„Hol a boldogság mostanában?”

 

Nem tudom, kinek mi a SOK és mi a KEVÉS? A gond, a baj, a betegség, a rosszindulat, a sandaság, az átverés, a hazugság, az elhallgatás, a csúsztatás, az irigység, az erőszak, a devianciák  és hasonlók, többnyire SOK-nak érezhetőek mostani világunkban; Ellenben a tisztesség, a becsületesség, az őszinteség, az önzetlenség, a szolidaritás, a felelős cselekvés és hasonló megfoghatatlanságok nagyon is KEVÉS-nek tűnnek,- úgy általában. 

És mi a helyzet egyénileg? Egyénileg mindenki jól akar élni: egészségesen, boldogan, anyagi és fizikai biztonságban, békében. Nemes célok. Ezen munkálkodik egész életében az ember, ki így, ki úgy, ki meg amúgy szeretné elérni. A munkálkodás közben pedig felhasznál egy keveset ebből-abból. Olykor hozzáad a fentiekben vázolt SOK-hoz, máskor pedig magához vesz, ’eltulajdonít’ az említett maradék KEVÉS-ből is.  Érdekes módon, a SOK ezáltal még több lesz, de ugyanakkor a KEVÉS is gyarapszik. Ez szerintem valódi paradoxon.

 Emlékszem, nekem még azt tanították a filozófia egyik alaptételeként, hogy  a dolgok mennyiségi növekedése törvényszerűen minőségi változásokat fog eredményezni./ a minőségi változás persze csak az ÚJ-nak, a MÁS-nak az alternatívája, pozitív vagy negatív előjel nélkül értelmezendő /

Ha ez a régi tétel igaz, akkor már csak azt kell kivárnunk, hogy ha a sok is, és a kevés is tovább sokasodik, akkor milyen lesz a belőlük létrejövő új minőség? Továbbgondolva az új minőségek hogyan viszonyulnak majd egymáshoz? Leegyszerűsítve: ki kit, ill. mi mit győz le? Persze ez már egy másik alaptételhez vezet, ami a változás állandóságáról szól.

Sajnos hiába mondom magamnak, hogy ne terheljem ilyesmivel azt a kevés  maradék agysejtemet, hiszen a legkiválóbb tudósok, kutatók, filozófusok által megírt több könyvtárnyi irodalom született már a témában, ebből kifolyólag minden jelenség igazolására és mindennek az ellenkezőjére is van épp elegendő tézis és érvanyag, -tehát ki-ki választhat közülük tetszése, hite, világnézete stb. szerint; - de akkor mi értelme van ilyen „elméleti marhaságokkal” (mégis) foglalkozni egy laikusnak? Talán az, hogy folyamatosan választani kell (és itt nem a négyévenkéntire gondolok) Józanul mérlegelni, hogy mi igaz és mi nem, mi hasznos és mi nem, mi szolgálja az emberi életet és a jövőt és mi nem…

Itt van pl. ez az egész világméretű  j… ány kérdés. (Próbálom nem leírni azokat a szavakat, amik miatt  ismét sárga cédulás lehet az írásom.) Nem tudunk semmit, de dönteni kell, ha lesz miről. Beadassuk vagy sem? És ha igen, mikor? Melyiket? Ha nem, akkor ártunk-e magunknak, a családunknak, vagy másoknak? Lesz -e bármely döntésünknek személyes és közösségi, vagy akár globális következménye? … és nota bene: mi döntünk-e valójában?

Hol a bizalom, és hol a biztonság mostanában?  És amúgy is, hol a boldogság mostanában?  

„Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.” /P. S. /

  ??

Nem tudom… SOK a kérdés, KEVÉS a tisztességes, egzakt válasz, és az ismeret is csak egészen keveseké,- mint a tudás. De Róza azt mondja, aki kérdez, az (még) gondolkodik..,  és ma már az is valami.