Mondom magamnak

Rozella•  2024. január 30. 15:13

Nyelvében él ... ?

 

Aki rendszeresen megnyilvánul, ill. ír, (bárhol nyilvános fórumon, pl. esszét, cikket, tanulmányt,  prózát, novellát, verset, mesét stb.) óhatatlanul találkozik a nyelvi kifejezésmód,  a nyelvhelyesség, a helyesírás, a szóhasználat stb. kérdéseivel, azaz a magyar nyelv köznapi, tudományos, és/vagy irodalmi célú használatával, és egyáltalán nem mindegy, hogy mondandóját miként adja át másoknak. Nem árt odafigyelni azokra a hivatásszerűen a nyelvvel foglalkozó tudósokra sem, akik egész életüket az anyanyelv megőrzésének és fejlesztésének szolgálatába állították.

 

Ilyen volt Grétsy László is, aki néhány nappal ezelőtt 91 éves korában hunyt el. Grétsy László nyelvész professzor, tanár, a magyar nyelvművelés kiemelkedő alakja, aki Lőrincze Lajos mellett talán a legismertebb, és legnépszerűbb magyar nyelvész tudós volt. A professzor idén a Magyar Kultúra napján az Anyanyelvápolók Szövetségének konferenciáján (e szervezetnek  korábban elnöke is volt)  díszvendég lett volna, de 1 nappal korábban meghalt. Ott a kultúra napi rendezvényen jelentették be halálhírét.

Derűs életszemlélete és élete végéig megőrzött szellemi frissessége talán a választott nyelvész hivatásnak/hobbinak is köszönhető.  Értékteremtő munkáinak egyike a maga nemében hiánypótló, nemrég jelent meg a „Nyelvi játékaink nagykönyve”.  El is határoztam, hogy megveszem…:)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Részletek a HVG Grétsy Lászlót, mint tudóst és mint embert méltató cikkéből: 

 „Grétsy László mindannyiunk helyett is őrizte kicsit a magyar nyelvet, de annak változásait is megértően tudomásul vette.

A nyelvművelő médiasztár

 A rádió és televízióműsorok (Családi félkör, A nyelv világa, a Szójáték klub, a Szabálytalan nyelvtanóra) révén lett országosan ismert, és kedvelt a legismertebb nyelvész, mindenki „Tanár ura”. A legnépszerűbb műsorában, az Álljunk meg egy szóra! című műsorban Vágó Istvánnal közösen magyarázták el – szórakoztató módon – egy-egy szónak, kifejezésnek a helyességét, eredetét, esetleges hibás használatát. (Az Irigy Hónaljmirigy egyik számában meg is említi ezt a népszerű műsort:

  „lemegyek a tóra, ott a Grétsy László,

   na álljunk meg egy szóra…”

 A „Tanár úr” műsoraiban mindig mosolygós, derűs volt, de ez a derűs életszemlélet, életérzés a magánéletben is jellemző volt rá, ezek fontosságát hirdette családtagjai, olvasói és mindenki számára.

 „A derűs ember boldogabban él, mint akinek fejében örökösen vészjósló, komor gondolatok kavarognak, s figyelme a jelen és a jövő megítélésében is szinte mindig csak a már meglevő, valamint a bekövetkezendőnek, elkerülhetetlennek vélt bajok, sérelmek, bosszúságok körül forog” – fejtegette. 

„Hát, kinek adatik meg, hogy a hivatásáról-hobbijáról 44 éven át beszélhessen egy ekkora nyilvánosság előtt? Hálás vagyok ezért a lehetőségért, és remélem hasznosan és örömet okozva éltem vele!” – nyilatkozta Grétsy a médiaszereplésekről.

A tudással nő a szókincs

 Mindig nagyon megértően, türelemmel beszélt a magyar nyelvről, még akkor is, ha annak elsilányulására utaló aggódó kérdésekkel bombázták.  „Ha a szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszert, mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszközét értjük rajta, akkor nemhogy silányulna, hanem éppen ellenkezőleg: szakadatlanul változik, s eközben egyre fejlődik, gazdagodik” – mondta például 2015-ben.

A szókészlet bővüléséről, az idegen szavak megjelenéséről úgy vélekedett, hogy amilyen mértékben nő a tudásanyag, olyan arányban növekszik a hozzájuk kapcsolódó szavak aránya is. „Nemhogy nem kell félnünk tőlük, hanem örülnünk kell nekik. Minden szó, amellyel találkozunk, érték, hiszen annak, aki megalkotta, legalább egyszer szüksége volt rá. Érték, azaz kincs.”

Sőt még az internet által generált „újbeszéd” sem hozta ki sodrából. „A globalizáció szükségszerű velejárója nyelvi vonatkozásban az idegen szavak, kifejezések, szokások hihetetlenül gyors, nagyarányú elterjedése. Ez minden nyelvi rétegre jellemző. A mai modern világban ez természetes folyamat. Ezt ugyanúgy el kell fogadni, mint azt is, hogy a fiatalok, a pályakezdők társadalmi érvényesüléséhez immár nélkülözhetetlen a legfontosabb közvetítő nyelvnek, az angolnak valóban alapos ismerete. Annak veszélye csakugyan fennáll, hogy az idegen szavak és társadalmi szokások nemcsak virágzanak, hanem a meglevő magyar szavak, szokások kiszorításával is fenyegetnek. A dzsúdó és a szinkronúszás például mindinkább kiszorítja cselgáncs és műúszás szavunkat, az indián nyár kifejezés pedig a vénasszonyok nyarát. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a nyelvi és néprajzi hagyományok tudatos megőrzésére” – magyarázta ezzel kapcsolatban.

„Folytatódjon egy folyamatos szakmai nyelvújítás"

A nyelvre, a szókincsre ható társadalmi, technikai, politikai változások kapcsán úgy tartotta: ha sok új szó születik, az mindenképpen csak jó a nyelvnek és a nyelv használóinak egyaránt. „Persze társadalmi környezete, életkora, érdeklődési köre, ízlése, műveltségi szintje, vérmérséklete alapján mindenki maga dönti el, hogy nyelvünk hatalmas szókincstárából mely régi és új szavakkal él, és melyeket mellőz. És hozzáteszem: a változások nemcsak a mindennapi nyelvre vagy a szlengre korlátozódnak, azok a nyelvhasználat minden területén megfigyelhetők. Másrészt pedig: nemcsak a divat hullámai sodorják hozzánk a szavak ezreit, hanem a kényszerítő szükség is. Hiszen az új fogalmakat, akár tetszik nekünk, akár nem, valamiképpen meg kell neveznünk” – fejtette ki az Anyanyelvápolók Szövetségének adott interjúban, 2021-ben. 

Nyelvművelőként ugyanakkor azt is képviselte, hogy az idegen nyelvek tanulásának fontossága mellett ne feledkezzünk meg az anyanyelv fontosságának tudatosításáról sem. „Törekedjünk arra, hogy induljon meg vagy – ha ez már megtörtént – folytatódjon egy folyamatos szakmai nyelvújítás. Mert enélkül anyanyelvünk, bármennyire is az Európai Unió hivatalos, teljes értékű nyelve, előbb vagy utóbb kiszorulhat a nyelvek fejlődésének fősodrából.”

/ forrás : HVG / 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Nekem is eszembe jutott a Tanár úr  neve és személye, amikor egy játék kedvéért év elején  egy Poet- fórumba ezt  a szonettnek látszó akármit írtam, és azon gondolkodtam, hogy vajon mi, és az utánunk jövő generációk, meddig beszélünk és írunk még valójában magyarul? Értik- e és megértik-e még egymást a nemzedékek, vagy ez ma már nem is olyan fontos?  Mert ha a hagyományos magyar nyelvünk elkopik, eltűnik, akkor eltűnik a magyarság is, mehetünk mi is a nagy globalista olvasztótégelybe…  

Remélem nem bántok meg alábbi versikémmel senkit, csak jelezni akartam egy kissé sarkítva, karikírozva, hogy lassan hol tartunk az anyanyelvi kultúra ápolása terén…

 

Ki tudja?  (szonettfórum 2024 01.03.)

 

Lefutott shoppingok után egy latte,

meghekkelt kávémon felszisszen a hab.

Az ünnep-feelingből mondd maradt-e,

vagy csak csicskalájk gyűlt? Hány darab?

 

Vloggernek lenni nem a te projected,

a sok fake news, home office stáció

untat, bár a chillezést full extrára vetted,

happyend nix, csak cringe dekoráció.

 

Ignorált storyk, s a kimaxolt, vágyott

trendek, hashtag-re felfűzött füzér;

kávéd leokézza az instant este,

 

de hiába flexel, nem lehet áldott,

mennyország-ticketet printel egy üzér,

s ki tudja egy boomer most valót fest-e?

 

(Egyébként ez előre megadott sorvégi szavakkal írt szonett. Segítségül pedig itt egy kis szómagyarázat néhány felhasznált szóhoz, a többi azt gondolom, eléggé beépült már )

 csicskalájk:  elvtelen, kritikátlan, szolgai tetszésnyilvánítás jel

vlogger: A blogger szó némi átalakítása.  A blogger olyan személy, aki blogot vezet, azaz rendszeresen publikál időrendben listázható szöveges tartalmakat egy weboldalon.  A vlogger pedig olyan blogger, ( aki a szöveg helyett/mellett  folyamatosan videókon mutatja meg a… amit csak akar, és amit követnek.

chillezés: lazulás, kiengedés, ’nyugi’ állapotba erülés, ( pl. lassú zenére partik után.. stb)

flexel=  dicsekszik, menőzik, henceg valamivel

cringe= kínosnak érezhető, azaz amikor valami nagyon ’gáz’…

hesteg (hash tag) könnyen kereshető tartalom a neten, egy elé tett dupla kereszt jellel jelölik

boomer=  olyan személy, aki 60-80 közötti korosztálybeli

ticket = jegy

 

 

 

 

Rozella•  2022. augusztus 19. 18:33

Csak úgy mondom...

 

 

Csak úgy mondom... magamnak (és mindenkinek, aki olvas), hogy, „Te Róza, ebben aztán se politika, se vallás,  se túl személyes akármik,  na de akkor mi is marad?  - Hát az időjárás…:)

 Napok óta hallani, hogy mekkora viharok, óriási esőzések, sőt áradások jöttek hirtelen a hidegfronttal együtt, Európa több országában is valódi vészhelyzet alakult ki, több helyen is hatalmas a pusztítás. Aszály után árvíz :(, nesze neked! Mintha az imák és fohászok gellert kaptak volna, mintha valami gonosz erő a hosszú, forró, száraz hetek után szórakozásból úgy döntene: Nesztek, élvezzétek, ha eső után sírtatok, hát itt van! Igen, úgy látszik, egy ideje végletek között élünk, és ehhez kell, kéne alkalmazkodni, embernek, állatnak, növényzetnek. Megszűnt a kiegyensúlyozottság, a kiszámíthatóság. /Vagy nem is volt? Ki tudja már?/ Régen pl. azt gondoltuk, hogy egy atomerőmű tényleg csakis a békés energia előállítást szolgálja, és mekkorát tévedtünk!  Riogatás viszont itthon is van bőven, sőt bizonyos oldalak már sportot űznek abból, hogy „Mindennapi Fenyegetésünket” megadják nékünk…

 Úgy voltam az időjárással én is, hogy jobb lesz, ha „készülök”, - na nem arra, amire ilyentájt  egy bizonyos túlmozgásos, politikai paprikajancsi készül, hanem a hatalmas szélviharra,  a hirtelen lezúduló víztömegre, a jégesőre és hasonlókra, amit jó előre jeleztek, nehogy felkészületlenül érjen bárkit. Gondoltam, be kéne állni az autóval is tető alá, mert igaz, hogy hetek óta kint van, de ha most ott marad, hát tuti beveri a szélvédőt a jég. Ez az egyszerű művelet sajnos nem sikerült, mert valamiért idő előtt meghalt az akksi, tölteni sem lehet, élt másfél évet, béke poraira, mehet a …oda. Szóval maradt a régi bevált, pokrócos módszer.

Itt, a nyugati végeken ma délelőtt valóban beborult, igyekeztem is mindent elpakolni, amiben kárt tehet a vihar, vagy a felhőszakadás. A felhős ég miatt kellemes, elviselhető lett a délelőtti hőmérséklet, és egy kis feleselő szellő is körbeszaladgálta a kertet. Szóval, ha nem kellett volna „rettegnem” a folytatástól, azt is mondhatnám, tökéletes, élvezetes, nyári idő . Végre kitisztítottuk az esővíz-tárolókat, meg a kuvasz fekete „fürdőkádját, ami egy kiszuperált  kis, földbe süllyeszthető műanyag ’kerti tó’ volt anno lánykorában, - a fiam hozta valahonnan, de most a kuyának igazi wellness élményt ad. Nemsokára el is eredt az eső. Tudjátok, az a csendes, nyugtató hangú, kedves eső, amiben akár egy frissítő zuhany is jöhet a természetben. Ez tartott úgy fél óráig, majd kisütött a nap :) Nem lett hőség, csak frissült a levegő, megint lehetett kint tenni-venni, sőt a kávét is a kerti asztalnál ittam a vén diófa alatt. A kuvasz (Suba) meg a  kis keverék tacsi (az amúgy szintén hófehér Nudli) őrületes játékba kezdtek, hörögve, morogva húzkodtak valami ruhadarabot, előbb csak két, aztán sokfelé… Gyanúsan ismerős holmi volt, ezúttal a fiam egyik munkás-pólója lett az „áldozat”.  Némi üldögélés után gondoltam, le kéne végre szednem a maradék paradicsomot, ( befőzném lecsónak, meg egy kis saláta is lehetne belőle, na de ekkor láss csodát, ismét eleredt az eső. Úgy tűnik mégis csak igaza lesz Tóth Tamásnak, meg a többieknek, és ahogy a netes oldalak megjósolták, ma mégis „leszakad az ég” (ezt a „fantáziadús” és „megunhatatlan” kifejezést használják mindig,  ha az ég csatornái megnyílnak. Nekik ugyanis mindegy. Leszakad és kész. Nincs apelláta! )

Most nagyon hálás vagyok Tamásnak és mindenki másnak, aki ma szerencsére (eddig)  a nyugati végeket illetően tévedett.  A délelőttihez hasonló, csendes, langyos nyári eső hullott délután is, majd elállt mindenféle vihar és jégeső nélkül. Ugyanakkor vannak helyek a Dunántúlon, ahol most is épp zivatar van, villámlik. Érdekes, hogy egy ilyen kis ország területén is mennyire eltérőek a (z időjárási) viszonyok. Közben hallom, olvasom, a híreket, miszerint a budapesti, ünnepi légiparádét már lemondták, az időjárás kiszámíthatatlanságai, veszélyei miatt. Azt hiszem, jól tették, emberéletekkel játszani nem szabad, így is vannak országok bőven mostanság, ahol/ akik megteszik…

Én viszont most örülök, mert amúgy is imádom az esőt, és ez a mai két nyári eső eddig nagyon szuper volt!  Most ismét elállt, bár fülledtebb a lég, de végre nincs elviselhetetlen hőség, Jöhet aug. 20. ami nekem és sokunknak már végleg összeforrott az „István a király”  legendás rockoperával.


 Ennek egyik ikonikus részletével kívánok kellemes, viharmentes hétvégét, szép ünnepet Mindenkinek! :)

   

 https://www.youtube.com/watch?v=8EWMRBKGiqo

 

 

 

 

 

Rozella•  2021. november 14. 19:26

A győztes tender


 

„… És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.”

 

/idézet : Mózes első könyve a teremetésről/

 


Földünkön sokasodnak és egyidejűleg vannak már jelen azok a problémák, amikkel már akkor is késő lenne szembesülni, ha valami csoda folytán az őszine (!) szembenézést azonnali és érdemi cselekvések követnék:

Túlnépesedés  ( „szaporodjatok és sokasodjatok” )

Az emberi ’fogyasztás” elképesztő növekedése, durva aránytalanságai, mennyiségi és minőségi változásai;

A tömegméretű gyártás, az ipari termelés, az élelmiszer-előállítás miatt a természeti erőforrások kimerítése, élőhelyek kisajátítása a növény és állatvilág kárára; A természet ( ideértve a növény és állatvilág egészét) határtalan kizsákmányolása;

A biodiverzitás ( az élővilág sokféleségének, sokszínűségének) tönkretétele a biológiai egyensúly erőszakos és szándékos(!) megbontásával; 

Mindezek következtében  állat és növényfajok fajok százezreinek a kihalás szélére sodrása!!

 Műanyagok, vegyszerek, földet és vizeket szennyező anyagok mértéktelen használata, végleges és ostoba elszakadás a természettől, annak bölcs törvényeitől.

A légszennyezés, a klímaváltozás, a hőmérséklet folyamatos emelkedése, a szélsőséges és kiszámíthatatlan időjárási jelenségek,  a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák pusztulása, már mind a fentiek következményei, miközben úgy élünk, mintha minden normális volna, amit tett az ember az elmúlt száz évben.. sőt, ha lehet még ’úgyabbul’.

 A politizálás, a „fenntartható fejlődés” összes szemfényvesztő hazugsága,valamint az a jólét-maszlag, amit a média hisztériás reklámhadjáratai,  és a többi marhaság eredményeznek, szerintem mind csak pótcselekvés, inproduktív tevékenységek. / azaz kevesek érdekeit szolgáló gátlástalan, hazug félrevezetések/

 Mondom ezt magamnak, de mondanám sokaknak is.

Mert ha nem így lenne, akkor az emberiség ma nem nézne szembe azzal, hogy a Föld haldoklik!! Kemény szavak? Igen, azok, de máris milliók érzik a saját bőrükön, hogy így van. Más milliók, pedig fütyülnek rá, csak nekik legyen jó, a többi dögöljön meg. Majd hamarosan rájönnek ők is,  hogy ők is a „többi” részei, ők sem kivételek, csak még nem tudnak, vagy nem akarnak tudomást venni erről.

 

 

A győztes tender

 

Egy csepp méz is az élet csodája,

benne létezésünk esszenciája

ragyog, megédesíti az életem,

ha keserű mar, s torzó félelem;

Ha beteg vagyok a méz segít rajtam,

de a méhek is érzik már, hogy baj van…

 

Ki segít rajtuk, a szorgos bogárhadon?

Mi emberek gyötörjük őket agyon,

terjed a sok vegyszeres monokultúra,

és a fogyasztás már féktelen, durva…

Illatos, vadvirágos mezők helyett,

elveszünk minden talpalatnyi helyet

 

az élővilágtól, egyetlen faj jóléte végett,

(s látod a méhektől is elvesszük a mézet…)

Édenből sivatagot gyártunk, forró katlant,

elherdálva az életet, a pótolhatatlant.

”Szaporodjatok és sokasodjatok”-  nem fél

csakis hazug önmagát isteníteni az ember,

s míg „fejletten” idegen világokat szemlél,

sajátját halálra ítéli. Ma ez a „győztes” tender.

 

 

 

Rozella•  2021. május 18. 21:57

Család, fák, család-fák…



Család, fák, család-fák…

 

Milyen különös, hogy az ember úgy van megalkotva, hogy csupán 3-4 generáció az, akik jó esetben személyesen is ismerhetik egymást. Egy-egy családon belül a születések miatti öröm, a halál miatti gyász és bánat nagyjából max. 100 évet átfogóan élhető át személyesen, azaz intenzíven. Szülők, nagyszülők, a dédszülők, ill. gyermekek, unokák, esetleg dédunokák ismerik egymást és ennyi. Korábbról talán megvannak a nevek, dátumok, néhány emléktárgy, családi ereklye, történet, esetleg legenda. Pedig az előző generációk is élő, érző, szenvedő, örvendező, vagy bánkódó, hús-vér emberek voltak, és mi nélkülük most bizony sehol sem lennénk. Biztos fura, de én gyakran gondolok rájuk, akikről nem tudok szinte semmit, és mégis képes vagyok valamiképpen szeretni őket is, és hálás is vagyok nekik. Az életért, a hazámért, a magyar anyanyelvért, és mindazokért akiket még ismerhettem személyesen is: a dédszüleimért a nagyszüleimért. Hálás vagyok nekik, mindazért, amit tettek, és főleg azért, hogy nem adták fel, hogy küzdöttek, hittek a jövőben, az utódokban, bennünk, bennem, de  hálás vagyok azért is, amiért a halál tudatát elviselhetőbbé teszik, hiszen ők valamennyien előttem járnak…

Ha kifognám az aranyhalat, és lehetne három extrém, kívánságom,  az egyik biztosan az volna, hogy láthassam hitelesen megelevenedni azt a sok-sok évszázadot átfogó, netán évezredes  családregényt filmen, amelyikben kivétel nélkül minden ősöm játszana valamilyen szerepet. Volna aki kisebb epizódszerepet kapna, volna aki karakterszerepet alakítana, és persze lennének főszereplők, mellékszereplők és sokan statiszták is, de a lényeg, hogy kivétel nélkül mindegyiküknek biológiai, genetikai köze lenne hozzám. A film helyett jelenleg be kell érnem az ezidáig feltárt hiteles családfákkal, közülük a legrégebbi ág jelenleg 1628-ig vezethető vissza. Sok ez vagy kevés? Talán soknak tűnik, de a távolabbi múlt a neveken, dátumokon és néhány családi címeren túl már homályba vész, mert a mindennapi életükről szinte semmi sem tudható. A világ ma is élő legidősebb fái nem ritkán, bizonyítottan 5-8 ezer évesek, amit évgyűrűik alapján állapítható meg,  a magyarországiak kb. 7-800.( a korábbi rekorder "nagy öreg", a zsennyei tölgy már nem él...) Ehhez képest egy kb. 400 évre visszanyúló családfa igazán nem sok. :) 

 Semmi nem bizonyítja, hogy az élet nem ér véget a halállal, - én mégis így érzem. Miért? Mert évezredekre visszamenően minden ősöm génje bennem is él, tehát bizonyos értelemben, most is itt vannak. Nem kísértetként, nem szellemként, hanem mint bennem élő, parányi építőkövek.

Talán én is az vagyok, az lehetek,.. egy építő kő az élet folytonosságában.  

   Napok óta figyelem, ahogy előbújtak az elültetett virágmagokból a kis növénykék, a saláták, a retkek, a patisszonok első húsos kis levélkéi, stb., selymes új pamacskák jelennek meg a fenyőkön, és a sokáig kopár falon is zöldszoknyás vadszőlő kezdett buja tavaszi táncba...  Ők is mind építkeznek, pedig  most hűvös május és eső várja őket, de élni akarnak. Apró sejtekből építkeznek a növények is időtlen idők óta. Ők a létünk feltételei, nélkülük ma nem volna emberi élet a földön. Hihetetlen, hogy némelyik már több száz, sőt több ezer éves. Nem messze egy kis parkban áll két hatalmas, idős fa, egy vadgesztenye és egy fenyő. Előbbi most teljes pompájában, milliónyi fehér virág-gyertyát tart a fény felé, amikből majd gesztenyék fejlődnek, immár a sokadik generáció. Ez a fa olyan most mint egy óriási, élő család-fa, vagy mint egy eleven piramis és legalább annyi titkot őriz.


 Ki tudja, lehet, hogy mégsem a piramisok a legtitokzatosabb földi építmények…?

 

 

https://zoldvilagunk.blog.hu/2019/09/21/magyarorszag_legidosebb_fai

 

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2016/05/08/a-10-legidosebb-fa-a-vilagon/

 

 

 

Rozella•  2021. január 17. 18:58

„Hol a boldogság mostanában?”


„Hol a boldogság mostanában?”

 

Nem tudom, kinek mi a SOK és mi a KEVÉS? A gond, a baj, a betegség, a rosszindulat, a sandaság, az átverés, a hazugság, az elhallgatás, a csúsztatás, az irigység, az erőszak, a devianciák  és hasonlók, többnyire SOK-nak érezhetőek mostani világunkban; Ellenben a tisztesség, a becsületesség, az őszinteség, az önzetlenség, a szolidaritás, a felelős cselekvés és hasonló megfoghatatlanságok nagyon is KEVÉS-nek tűnnek,- úgy általában. 

És mi a helyzet egyénileg? Egyénileg mindenki jól akar élni: egészségesen, boldogan, anyagi és fizikai biztonságban, békében. Nemes célok. Ezen munkálkodik egész életében az ember, ki így, ki úgy, ki meg amúgy szeretné elérni. A munkálkodás közben pedig felhasznál egy keveset ebből-abból. Olykor hozzáad a fentiekben vázolt SOK-hoz, máskor pedig magához vesz, ’eltulajdonít’ az említett maradék KEVÉS-ből is.  Érdekes módon, a SOK ezáltal még több lesz, de ugyanakkor a KEVÉS is gyarapszik. Ez szerintem valódi paradoxon.

 Emlékszem, nekem még azt tanították a filozófia egyik alaptételeként, hogy  a dolgok mennyiségi növekedése törvényszerűen minőségi változásokat fog eredményezni./ a minőségi változás persze csak az ÚJ-nak, a MÁS-nak az alternatívája, pozitív vagy negatív előjel nélkül értelmezendő /

Ha ez a régi tétel igaz, akkor már csak azt kell kivárnunk, hogy ha a sok is, és a kevés is tovább sokasodik, akkor milyen lesz a belőlük létrejövő új minőség? Továbbgondolva az új minőségek hogyan viszonyulnak majd egymáshoz? Leegyszerűsítve: ki kit, ill. mi mit győz le? Persze ez már egy másik alaptételhez vezet, ami a változás állandóságáról szól.

Sajnos hiába mondom magamnak, hogy ne terheljem ilyesmivel azt a kevés  maradék agysejtemet, hiszen a legkiválóbb tudósok, kutatók, filozófusok által megírt több könyvtárnyi irodalom született már a témában, ebből kifolyólag minden jelenség igazolására és mindennek az ellenkezőjére is van épp elegendő tézis és érvanyag, -tehát ki-ki választhat közülük tetszése, hite, világnézete stb. szerint; - de akkor mi értelme van ilyen „elméleti marhaságokkal” (mégis) foglalkozni egy laikusnak? Talán az, hogy folyamatosan választani kell (és itt nem a négyévenkéntire gondolok) Józanul mérlegelni, hogy mi igaz és mi nem, mi hasznos és mi nem, mi szolgálja az emberi életet és a jövőt és mi nem…

Itt van pl. ez az egész világméretű  j… ány kérdés. (Próbálom nem leírni azokat a szavakat, amik miatt  ismét sárga cédulás lehet az írásom.) Nem tudunk semmit, de dönteni kell, ha lesz miről. Beadassuk vagy sem? És ha igen, mikor? Melyiket? Ha nem, akkor ártunk-e magunknak, a családunknak, vagy másoknak? Lesz -e bármely döntésünknek személyes és közösségi, vagy akár globális következménye? … és nota bene: mi döntünk-e valójában?

Hol a bizalom, és hol a biztonság mostanában?  És amúgy is, hol a boldogság mostanában?  

„Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.” /P. S. /

  ??

Nem tudom… SOK a kérdés, KEVÉS a tisztességes, egzakt válasz, és az ismeret is csak egészen keveseké,- mint a tudás. De Róza azt mondja, aki kérdez, az (még) gondolkodik..,  és ma már az is valami.