VisszaidézŐ

 

VisszaidézŐ

 

Nem kell fejtegetnem

a rovátkolt fájdalom foghíjait.

Úgy tanyáznak itt elrendelten,

átugorva az idő árkait,

örökre sátrat verve bennem

szépséges, meggyötört ráncaid.

Istenem mennyire szerettem!

Csak most tudom, mikor arcomon

arcod vonásait felismerem.

Visszanézlek Anya. Nap-óráim

rezdüléseiben idézném vissza

barna pillantású alkonyod,

hangodban a boldog gyerekkor

cseng fülemben, de már láthatod

nem én, most is te idézel engem

újra, s én pont úgy, mint egykor

a részed vagyok.., csodállak, szeretlek.

Már tudom, élnek csodák..., kicsik és nagyok,

de éppen ma, erről nem beszélhetek.

Átölelem helyetted a csendet,

... négy éve pont, hogy hallgatok…