Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Úton-útfélen
Rozella• 2015. december 20. 07:32
Úton - útfélen
Utak mentén fa-csontvázak,
sorban álló néma vádak,
tavasszal még éltek
nedveik keringtek gyökértől lombig,
most derékba vágott torzók,
fájdalom-mementók, s a gyalázat okán
préselődnek a halál tűfokán.
Törzsükön nincs levél
meztelen, megcsonkolt testtel
néznek farkasszemet az enyészettel,
elfűrészelt, útszéli remények
gyantás törzseiből csorog a bánat,
kék eget, madarat
többé sosem látnak
Tegnapi élet-völgyek
merednek az égre,
róluk a zöldek versekbe szöktek
oda kapaszkodnak
kidöntött gyökér-karokkal,
sebeikből könyörgőn ömlenek
a könnyek: Ne ölj meg! Ne öld meg!
Versekben sarjad belőlük az élet,
odaszökött a lelkük,
ott érzed minden keservük,
ott olvasd, és írd újra őket!
Szárítsd fel fájó,
borostyán könnyük,
éleszd újra az élet-őrzőket!
Olvasd gyűrűiket, miket rajzolt
hittel költők mutató ujja;
figyelj a szavukra,
de lélegezz együtt a fákkal,
gondolkodj régi szóval a mában,
mondd újra magyarul,
vagy akár más nyelven,
de csakis legbelül, s ott a versben
illesztheted össze a fákat,
amik most széthasítva
úton-útfélen állnak...
Sorsukban megismered a hitet,
hogy egyszer még újra
örökzöld lehet.
Velük zöld bolygón élhetsz,
Ne vágd ki a versből,
csak szeresd őket,
s ha majd halniuk kell
néma sorokban,- mert földjük apad-,
ültess helyettük újakat,
öntözd jó szóval rájuk fohászodat.
Az imádban leszek én is,
ott lesz a gyermeked,
szülőanyád, apád, szerelmed,
ősöd és Istened…, és ha megtalálod
a fákat a versben, hová visszajárnak;
ha kihallod onnan a vigaszt,
a reményt, amit hoznak,
…érzed majd utak mentén járva,
ha élő lombra nézel, hogy úton-útfélen
nemcsak fák, ... versek sorakoznak.
Rozella2016. január 8. 00:17
@Pista: Köszi! És ne feledd majd, ha motorozol: Úton-útfélen...
Rozella2016. január 8. 00:15
@BakosErika: Szerintem valahol test-vérek... Köszönöm Erika!
Rozella2016. január 8. 00:13
@Grigo_Zoltan: Valamit mindig lehet tenni Zoli, majd ültetünk magonc "verseket", talán mégis fák lesznek egyszer... köszönöm a véleményedet!
Rozella2016. január 8. 00:10
@Mamamaci40: kicsit késve, de nagyon köszönöm, Emi!
Pista2015. december 21. 07:56
Nagyon szép!
BakosErika2015. december 21. 05:44
Nagyon szép vers és fohász, Rózám.
Remekül összekapcsoltad a fák és a versek lélek összhangját.
Ölellek szeretettel.
Grigo_Zoltan2015. december 20. 23:22
Amikor gyerek voltam, arra tanítottak, hogy nem szabad oktalanul bántani a növényeket, nem szabad nekik fájdalmat okozni. Nagypapa kertjében még állva haltak meg a fák és a kisöreg megkönnyezte ha valamelyik elszáradt. Budapesten nőttem fel, a Városligetben töltöttem az egész gyermekkoromat. Most átépítik az egész ligetet. Kivágják majd a kétszáz éves óriás platánokat, a tisztességben megőszűlt tölgyeket, a hatalmas, erős gesztenyefákat....Vérzik értük a szivem, mert nem tudok értük semmit tenni. Te legalább felemelted a szavadat, tiszteletem érte....
Mamamaci402015. december 20. 22:32
Nagyon jó versedet dühös szomorúsággal olvastam.
Rozella2015. december 20. 17:20
@Mia36: Köszönöm! Ölelésem küldöm, örömteli, békés karácsonyt kívánok, szeretettel! :)
Rozella2015. december 20. 17:17
@petruchio: Köszönöm Imre, örülök, hogy így látod! :)
Rozella2015. december 20. 17:16
@MKKlara: Köszönöm Klára, örülök, hogy itt jártál! :)
Rozella2015. december 20. 17:15
@Ametisz: Megint megérezted, köszönöm! :) Tényleg a sziveddel látsz!!
Rozella2015. december 20. 17:13
@Damara: Köszönöm!!
Rozella2015. december 20. 17:12
@skary: Azokból is nőhetnek fák :)
Rozella2015. december 20. 17:10
@Törölt tag: Köszönöm Zsanna! :)
Rozella2015. december 20. 17:09
@csillogo: Köszönöm szépen, Neked is! Holnap nehéz nap lesz, tudom... ölellek!
Rozella2015. december 20. 17:06
Nem szokásom, de most mégis kiegészíteném ezt a verset valamivel: Ez azon ritka verseim közé tartozik, aminek a magvát még nyáron írtam egy barbár módon kiirtott fasor elszomorító látványa miatt, - de aztán mindig rakódott rá még valami, és úgy érzem ma sincs befejezve. Van a városban egy szép tó, és egy sziget... ill. volt, mert a sziget fáinak nagy részét egyszerűen kivágták mondván, hogy legyen "áttekinthetőbb és esztétikusabb"..., - hát igen, mint tudjuk, egy sziget lényege az abszolút áttekinthetőség. A tópart szintén erre a sorsra jutott pár év alatt, viszont szép dizájnos, új épület került az nagy fűzfák és a vadkacsák fészkelőhelyéül szolgáló nádas helyére. A közelben lévő lakótelep mellett gyönyörű fenyőligetben a fenyő sorokban hatalmas diófák is voltak még nemrég, olyan 60 -70 évesek.., (százával!) meg köztük cserjés sorok. Kb. 10 évig laktunk a liget mellett és akkor még mókusok, baglyok, rengeteg madár sőt nyulak is voltak... Ma kopár minden, egyetlen diófát nem hagytak életben, a fenyők egy része maradt meg ritkítva, de legalább áttekinthető lett ez ligetecske is... Ami a versek hasznát, célját és áttekinthetőségét illeti, mindenki ritkítson kedve szerint...
Mia362015. december 20. 15:35
Nagyon szép gondolatok!!!
petruchio2015. december 20. 15:17
az ember a legpusztítóbb állat......
szépen ültettél bele verseket is...grat....
MKKlara2015. december 20. 14:58
Csodaszép! :)
Ametisz2015. december 20. 14:56
Életfa képek érzése gyűrűzött a verssorokban megérintően szépen...
Törölt tag2015. december 20. 11:10
Törölt hozzászólás.
skary2015. december 20. 11:06
főleg cserjék :)
Törölt tag2015. december 20. 08:59
Törölt hozzászólás.
csillogo2015. december 20. 08:02
Versed nagyon szép - gyönyörű - gratulálok szeretettel!Rózám, szép vasárnapot kívánok!