Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"Trianon sokkja a magyar irodalomban" *
Rozella• 2020. január 19. 19:39 • olvasva: 352
„Trianon sokkja a magyar irodalomban”*
Nem vagyok történész, sem irodalmár, sem tanár, sem költő, sem művész, sem orvos, sem lelkész, sem politikus…és még sok minden más sem, azok közül, akiknek dolga volt/lett volna/lenne az elmúlt száz év alatt a Magyarországot ért rettenetes traumát valahogyan kezelni: segíteni az embereknek kimondani, „kibeszélni”, feldolgozni, túlélni..., de legalábbis megpróbálni megértetni őszintén feltárva, hogy mi és miért történt ilyen borzalmasan kegyetlenül, erőszakosan és jóvátehetetlenül… Csupán egy vagyok azok közül, akik ide, ebbe a „lángoktól ölelt kis ország”-ba születtek; és akik bármilyen is most ez a haza a napjainkban, nem tagadják meg soha, nem rohangálnak külföldre, hogy jól fizetett székeikből még többet ártsanak és piszkítsanak a saját fészkükbe.
Magyar vagyok, lélekben és nyelvben, és az is maradok. Nem akarok identitás nélküli világpolgár lenni, magyar akarok maradni, amíg élek, mert ehhez jogom van. Képes vagyok átérezni, milyen fájdalom az, ha valakinek a szülőföldjét, a hazáját húzzák ki a lába alól… Szerencsésnek érzem magam, hogy én itt élhetek, és nem az egykori önmagával határos országunk valamely elcsatolt részén. Trianon traumája ma is jórészt feldolgozhatatlan, kimondhatatlan, és felfoghatatlan. Sajnos a világ számára is az. Európa / értsd: "a fejlett nyugat" / számára pedig ma már tökéletesen érdektelen...
Az elvakult globalista elképzelések és törekvések az európai bürokraták íróasztalai mellett, többnyire a globális pénzvilág nyomására születnek, minden más felfogást, törekvést a saját vélt, vagy valós érdekeik miatt az erő pozíciójából lesöpörnek. Ismerős helyzet.
Magyarországnak egészen mást jelent a Nemzet fogalma, mint sok európai országnak. Ezt is látni kéne. Mert a magyarok egyharmada (!) ma más országokban kénytelen élni…Szétszórattunk. Nemcsak Trianon miatt, de végső soron a Trianonig visszavezethető történelmi események következményként. Ám ha Magyarország 1920 júniusában nem írja alá a megalázóan mai napig „békeszerződés”-nek csúfolt diktátumot, akkor ma már egyáltalán nem is létezne Magyarország..! Eljutottunk végre 100 év alatt oda, hogy történészek ezt már nyíltan ki merik mondani.
Idén ’Trianon’ 100 éves évfordulója van. /az is elgondolkodtató, hogy a magyar nyelvnek száz év óta nincs igazán a közbeszédben egységesen elfogadott másik szava erre a nemzetnyi tragédiára, de azt 15 millió magyar tudja, bárhol is él a világban, hogy ’Trianon’ nekünk nem egy francia helyszínt jelöl…
A kimondhatatlan veszteség a magyar irodalomban is mély nyomokat hagyott és ez a téma, mint egy hánykódó kísértethajó a tengeren, sodródik benne azóta is… Nagyon sok vers, novella, és más műfajú alkotás született. Mivel irodalmi honlapon vagyunk, a számos korábbi tanulmány, cikk, esszé stb. közül - ami Trianonnak a magyar irodalomban való megjelenésével és ennek hatásaival foglalkozik-, ajánlanék néhányat mindenki szíves figyelmébe, - amelyekről én úgy gondolom, hogy ma is érvényes mondandójuk van.
… és végül egy kérés: Nem szándékom Trianonról és következményeiről semmiféle vitát generálni, aki ezt szeretné itt kiprovokálni, kérem ne fáradjon! Ha valaki netán verset hoz, most vagy bármikor az emlékév során, tegye csendben, emberi méltósággal.
Egy verset hoztam én is, Áprily Lajos erdélyi, magyar költő tollából:
A legyőzöttek strófája
Multunk gonosz volt, életünk pogány,
rabsors ma sorsunk s mégsem átkozom:
jó, hogy nem ültem győztes-lakomán
s hogy egy legázolt néphez tartozom.
A címhez kapcsolódó témában pedig pl. itt olvashattok:
http://konyvkultura.kello.hu/konyvkultura/2014/06/trianon-trauma
https://mult-kor.hu/20110604_trianon_sokkja_a_magyar_irodalomban
http://tiszataj.bibl.u-szeged.hu/16215/1/tiszataj_1996_006_068-074.pdf
https://montazsmagazin.hu/szettoeretett-a-magyar-fajdalom-es-remeny-versei-koenyvismertet/
*a bejegyzésem címe egyben az egyik tanulmány címe is
Törölt tag2022. június 4. 16:24
Törölt hozzászólás.
Rozella2022. június 4. 15:33
2022 június 4.
A 102.
Gyászos évforduló. Gyászos, de mégis felemelő, mert több mint egy évszázad után Magyarország és a Nemzet él! Itthon, és az akaratuk ellenére a hazánk határain túlra kényszerített emberek többsége egy évszázad után, több generáció-váltás alatt sem lett szolgalelkű, a múltat végképp eltörölni vágyó világpolgár, akinek se hazája, se kötődése, se identitása, se békéje… Miért él még egyáltalán ez a nemzet? Mert a múltjából, őseiből, hitéből, és azokból meríti az erőt, akik ma is legjobb tudásukkal szolgálják és nem rombolják a lelkeket. Sajnálatos, hogy vannak, akik magyarnak vallják magukat, mégis rátámadnak a saját hazájukra, és mindent megtesznek egy újabb Trianonért. Nekik az volna jó, ha itt ma káosz és gyengeség mutatkozna, ha a kilátástalanság uralkodna el, ha idegen érdekek kiszolgálására kényszeríthetnék saját honfitársaikat. Szerintem ezt ma sem hívják másként, mint ahogy évszázadok óta hívják: hazaárulásnak. Vannak, akik nem értik és nem is értékelik az elmúlt száz év tapasztalatait, nem értik, hogy a magyarság ragaszkodik a gyökereihez, a nyelvéhez, a kultúrájához, bízik önmagában, a tehetségében, nem várja a sültgalambot, minden nap megküzd a jelenéért is, a jövőért is.
Ismét háborús szelek fújnak, és ma nagyon hasonló erők munkálkodnak egy a „sorból kilógó” ország eltaposásán, mint akik 102. évvel ezelőtt egy békének csúfolt diktátum folytán akarták térdre kényszeríteni. Nem sikerült, és nem fog sikerülni. A BÉKE szóról nekem pl. ma nem Trianon jut eszembe, - szerencsére. A magyarokat az élni akarásuk, a küzdeni tudásuk, hazájuk és nemzetük megbecsülése, az értelem és a szolidaritás tartotta és tartja meg a Kárpát-medencében. Remélem, sokan reméljük, hogy BÉKÉBEN.
Rozella2020. január 21. 11:39
Mindenkinek KÖSZÖNÖM, aki olvasta az írásom, és ha az ajánlott irodalmi cikkeket, tanulmányokat is elolvassa, az talán segít megválaszolni néhány kérdést is.
Reméltem, hogy akad olyan komoly téma, lehet olyan fájdalmasan szomorú évforduló, és létezik akkora nemzeti veszteség, aminek a tudata, nem azt
erősíti fel az emberekben, a szellemben, a szívben, a lélekben, ami különbözik az egyéni felfogásainkban, hanem azt, ami egyezik és ami összeköt! Nagyon köszönöm, aki ebben megerősített.
Ennek az írásnak föntebb nem volt, és továbbra sem célja semmiféle vitát generálni, sem a magyarság mibenlétéről, sem a mai politikai szándékokról, magatartásról, sem vallásról, és egyéb erkölcsi kérdésekről. Amint láttátok, volt egy kérésem is éppen emiatt… Később félkövérrel ki is emeltem, hogy megkönnyítsem a megtalálását. E kis változtatás és néhány korábbi betűjavítás miatt viszont tegnap ismét (immár harmadszor is), lenullázódott a számláló, tehát az olvasottság szám, amit láttok messze nem a valós számot jelzi.., de ez nem is lényeges. A lényeges az, hogy már eddig is sokan olvasták és olvashatják a továbbiakban is, ezért tisztelettel kérek mindenkit, hogy tartózkodjon a provokatív bejegyzésektől. Azt, hogy ki és mi a magyar szinte minden magát magyarnak valló költő és író megválaszolta a maga módján és stílusában, nem hiszem, hogy mi sok újat tudnánk erről mondani. Látjátok, én sem tudtam jobban megfogalmazni, mint hogy ide, e hazába, magyarnak születtem, „lélekben és nyelvben” is magyarnak érzem magam.
Eszembe jutott Tamási Áron remek novellája, és annak befejező szakasza, amit elhoztam szeretettel most ide is… Az elejét, akit érdekel, elolvashatja a „Tulipános téli sapka” c. Tamási novellában. (Mivel hsz.-ben nem lehet se dőlt, se félkövér betűket használni, ezért nagybetűkkel emeltem ki, amit én fontosnak éreztem…)
„ … Az öreg Sükei tűnődve nézett s hallgatott, majd valamit gondolt magában, még kért egy fél liter bort. Úgy látszik, koccintani akart a fiával, mert felemelvén a poharát, megindult szóval így szólt:
- Dónát fiam, igyunk a tulipánodra!
Ittak is rá csakugyan, majd utána Dónát hátradőlt a széken, s a két szeme úgy kezdett csillogni, hogy Dulló Ignác a sapka bélésére rajzolhatta volna bátran.
- Azért vettem én ilyen sapkát - szólalt is meg lassan és rózsálló arccal -, mert ha én ezt a sapkát a fejemre teszem, akkor a szívemben megszépülnek az érzelmek, s a gondolataim kinyílnak, mint a tulipánok az ő kertjükben. S mindjárt illat költözik a világba, és tavasz lesz a télből. A leányok pedig megszeretnek engem, s esetleg én is őket.
- Várj egy kicsit! - mondta az apja.
- Nem is mostanra mondom! - buggyant kedvesen Dónát, majd így folytatta: - DE AZT ÁLLÍTOM, HOGY ILYEN TULIPÁNOS SAPKA KELL A MAGYARNAK, S NEM PUSKÁVAL ÁBRÁS! Mind a ketten Kuvikra néztek, hogy ehhez vajon mit szól. Kuvik pedig levette a fejéről a sapkát, Dónát felé nyújtotta, s melléje így szólt:
- CSERÉLJÜK EL!
Nagyon meglepődtek, hogy puska helyett az illírikus Kuvik is egyszerre azt akarja, hogy a szívében megszépüljenek az érzelmek, s hogy őt is megszeressék a lányok.
-MIÉRT AKARNÁD ELCSERÉLNI? -KÉRDEZTE SÜKEI.
- AZÉRT, MERT ÉN IS MAGYAR AKAROK LENNI!
Hát erre csak elgondolkoztak a szón. S abban a csendben Dónát hátrább csúsztatta a homlokáról a tulipános sapkát, Sükei pedig eltűnődve töltötte ki a maradék bort.
Aztán felemelték a poharat, s kihajtották.
- HÁT NEM AKAROD - KÉRDEZTE KUVIK -, HOGY ÉN IS TUIPÁNOS MAGYAR LEGYEK?
- BAJOS MONDANI, DE NEM - FELELTE DÓNÁT.
Abban a percben Kuvik felállt az asztal mellől, s meg sem köszönte a délebédet, hanem búcsúszó nélkül elment.
-MIÉRT NEM AKARÁD, HOGY MAGYAR LEGYEN? - KÉRDEZTE SÜKEI A FIÁTÓL.
Dónát egyenesebb ülést vett a széken, aztán ránézett az apjára, s így szólt:
-AMÍG EMBERNEK HITVÁNY, MAGYARNAK NEM ALKALMAS.”
/ a részlet Tamási Áron „Tulipános téli sapka” c. novellájából való./
BakosErika2020. január 21. 10:51
a MAGYAR akkor magyar, ha párosul a Szeretettel... hazával, a kisdedjeivel, a véneivel, a természettel, ha meg tud hajolni alázatosan, és vannak példaképei... tiszteli önmagát, családját, NÉPÉT - a hazát, az anyanyelvét, és persze a körülötte nyüzsgő Világot - elfogadva azt...
Marikám köszönöm, csodaszépen megválaszoltad azt, amit szerettem volna mondani. A lényeg a szavaidban van, csak egy ellenpélda számomra nem magyar aki eladja, kijátssza az országot, aki a hatalmi pozíciók érdekében bármire képes.
"Magyar az, aki ezt az országot, Magyarországot a hazájának, a magyarokat pedig testvéreinek (legalábbis polgártársainak) tekinti, függetlenül attól, ki kitől, honnan származik. Az igaz magyar, a jó magyar pedig az, aki munkájával, törekvéseivel, egész életével és minden erejével a magyar nemzetet és Magyarország érdekeit szolgálja."
Talán választ adtam Ede kérdésére is.
csillogo2020. január 21. 07:40
kedves @955kondoros: !
ezt bocsi de idehoztam a cikkből! köszi
"azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne."
a MAGYAR akkor magyar, ha párosul a Szeretettel... hazával, a kisdedjeivel, a véneivel, a természettel, ha meg tud hajolni alázatosan, és vannak példaképei... tiszteli önmagát, családját, NÉPÉT - a hazát, az anyanyelvét, és persze a körülötte nyüzsgő Világot - elfogadva azt...
955kondoros2020. január 20. 22:04
Mi az az igazi Magyarság? Mit jelent? Ennél misem könnyebb! Karinthy Frigyes:Levél kisfiamnak-Trianon emléknapján(googlin bárhol megtalálható,el kell olvasni,nem hosszú) A MAGYAR!!! iró szülei kikeresztelkedett zsidók (Kohn) voltak !!!!
Edeke2020. január 20. 22:00
@Törölt tag: Ez nem az igaz magyar deffiniciója, hanem az igaz emberé. Okay hagyom a témát. Nem szerettelek volna provokálni. Csak félreértjük egymást.
csillogo2020. január 20. 21:46
akkor már értem :)
csillogo2020. január 20. 21:27
@Rozella: - amúgy viccesnek találom ezt a számlálót most én is, miért törlődik !? nem értem biztos a lényeget benne, de kinek van erre ideje!?
csillogo2020. január 20. 21:24
@Törölt tag: mint egy jó pap - köszi !
én magyar vagyok ! :) Erdélyben jártamkor érdekes módon magaménak éreztem a tájat és csodáltam... csendben. Az embereket is.
Törölt tag2020. január 20. 21:20
Törölt hozzászólás.
Edeke2020. január 20. 21:11
@Törölt tag: Mi az az igazi Magyarság? Mit jelent?
955kondoros2020. január 20. 21:11
Kedves Rozella! Egyetértve gondolataiddal,Bakos Erika által idézett Pósa Lajos versét idézem ismételten ide! (nem lehet elégszer!!!) Szeretettel:András
Törölt tag2020. január 20. 21:08
Törölt hozzászólás.
Edeke2020. január 20. 21:03
ű
Edeke2020. január 20. 21:02
@Mersinho: Nos, a kérdésem nem arra vonatkozott ki tartja magát magyarnak, hanem az idézett vers szerint, ki ma a magyar? Ez nem olyan egyszer.
Mersinho2020. január 20. 20:45
@Edeke: Attól még hivatalosan mindkettő az....és szerintem azért bármelyik állásponton levő ember, ha a Gyurcsány ha az Orban partján áll, a másik magyarságát azért nem kérdőjelezi meg....
Edeke2020. január 20. 20:40
@Mersinho: Annak vallja magát Orbán Viktor is, és Gyurcsány Ferenc is. Most direkt két húzónevet írtam, még véletlenül se szeretném, ha ez elmenne aktuálpolitikába, csak érzékeltetni akartam egymással mennyire ellenkező állásponton álló emberek is annak tarthatják magukat.
Edeke2020. január 20. 20:39
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Mersinho2020. január 20. 20:32
@Edeke: Szerintem könnyű rá a válasz.....aki annak érzi, vallja magát..
Edeke2020. január 20. 20:15
@BakosErika: de ki mondja meg, hogy ki a magyar?
Rozella2020. január 20. 20:10
Szomorúan látom, hogy az eddigi sok megnyitás /jóval félszáz fölött!/ ellenére a bejegyzésem ismét "lenullázódott"..., ami ugye már csak azért sem lehetséges, mert vannak akik hozzá is szóltak.. Köszönetem nekik érte.
csillogo2020. január 20. 19:55
Köszönöm Rózám az összeállítást!
"Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével."
...
Mersinho2020. január 20. 19:54
:(
Krisztinka2020. január 20. 19:53
BakosErika2020. január 19. 20:18
Rózám...💔
Pósa Lajos: Verje meg az Isten
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja-fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!