Rovásírással

Rozella•  2016. január 12. 14:20


Rovásírással

 

nem írok többé a szerelmeimről

kinyílott szirmú szép rovás-virágok

illatát viszem és amit itt hagyok

gyorsan elillan egy szív-pergamenről

 

versbe rajzolt indás leveleimmel

bajlódni nem kell így már senkinek

nem karcolok porba csillagot minek

jelét az égbolt úgysem ismerné fel

 

nem szédülök mélybe sziklaperemről

nem olvasok jövőt a tenyeremből

csak egy madár csipeget fénymagot

 

riadtan röppen el nem ezt kereste

nap felé száll pedig közel az este

s szerelmeimtől gyúlnak csillagok

 

az égre szökve lázrózsák égnek ott

felhőpárnákon alszik minden titok

s lélegzik újra minden létező

 

parányi fény táncol álomarcokon

ében sötétben egy utolsó ikon

hajnal-tájban álmosan felébredő

 

pillanatok a szférák zen-éjében

lengő akkordokat sodornak s fájó

hófehér csendekből inhaláló

gyopárok nyílnak egy meredélyen

 

mielőtt a szerelemtől búcsúzok

a kék égre még szívem ráterítem

rovásírással vésem rá a jelem

s szemedből mellé csillagot lopok

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2016. január 13. 21:03

"felhőpárnákon alszik minden titok
s lélegzik újra minden létező
parányi fény táncol álomarcokon
ében sötétben egy utolsó ikon"
Nagyon szép!

Rozella2016. január 13. 15:00

@skary: akkor te ács vagy :)

Rozella2016. január 13. 14:59

@Galadriel: A szerelem a csoda... :), de nagyon köszönöm!

Rozella2016. január 13. 14:57

@MKKlara: Köszönöm! Úgy valahogy..:)

skary2016. január 13. 06:14

én mög inkább ékkel :)

Törölt tag2016. január 12. 23:23

Törölt hozzászólás.

MKKlara2016. január 12. 21:28

"rovásírással vésem rá a jelem
s szemedből mellé csillagot lopok"

kicsilopó... :))
Nagyon klassz! :)