Parcellák - 2016 október 23.

Parcellák  - 2016  október 23.

+ + + 

A napot tőlük rég elbitorolták,

indulattal cserzett közöny koszorúz,

elfoszlik az esély, csak parcellák 

intenek, - fennakadva eltipró ösztönön.

 

+ + +

                                                                            

Félárbocon leng egy ország,

ahol valaki mindig széthúz,

majd visszahúz múlt-függönyöket,

újra-rendezett színdarabok,

sorban állások, drága jegyek,

s a kulisszák mögé nem látnak

be lehajtott fejek. Tisztára

mosott kezek nyúlnak messze,

a kivételnek - bár kijárna a tisztelet,

de ki tudja már, ki kivel nem fog kezet..

 

+ + +

 

Véres fejfák kísértenek, parcellák,

áldozatok és hősök a forgószínpadon.

Díszletek, effektek, sötét látomások,

felidézett lángok, visszhangzó sortüzek..

Látják, hallják a vajúdó új világban is,

ahol páholyokban szuper rendezők ülnek,

ott a fű is mindig zöldebb, s a télen

vemhes hegyek tavaszra egereket szülnek;

 

+ + +

 

Új trendek jönnek, hitek dőlnek,

omlanak papír-emlékművek, lázasan

fel- és beavatnak szemérmetlen szavak,

füldugós beszédek és fura szóbeszédek

hangzanak, míg elosonnak kertek alatt

a hallgatag fák, virágok, gyász, életminták..,  

Közben ismeretlen ismerősök írják

strófákba szedve, sorson merengve,

hogy itt is - ott is valakik felszedték

a szabadság véres utcaköveit rég.

 

+  + +

 

Évszázadokig csak vérzett, de még

mindig nem dermedt meg, - ahogy illenék,

csak lassan, apránként szivárog el egy nép,

de megmarad, mint csonka memento,

múltjától megfosztott, fájdalmas emlék.

Belenéz büszkén a lesütött szemekbe,

és tudja jól, hogy több ezer évéből

az utolsó hatvan is ... ma elszállt felette.

 

+  +  +

 

Felparcellázott országban élek.

nem védenek már meg kerítések

a gyűlölettől, sírásó szavaktól engem.

Nem kellenek az idegenek…?

Ma bárhová néztem, idegeneket láttam,

ma idegen voltam a saját hazámban…

Fröcsögő szájak, vérben forgó szemek,

ha megtehetnék, ma is lövetnének...

Magyar vagyok, nincs semmi kétségem,

a felparcellázott élet... az én szégyenem.