Nekem a vers ...

Rozella•  2016. november 17. 11:27

 


Nekem a vers ...

 

A vers nekem nem más, tiszta forrás,

a lélek feltörő, megnyitott kútja,

amiből sosem mocsok* és szenny

ömlik a szomjas vándorra zúdulva.

 

A vers zarándok-szívek friss itala,

reményt adó élet-jel és lüktetés,

szemekben, erekben élő árama

legyen bár öröm, vagy szenvedés;

 

a vers nem a győztes szabályok hada,

felfegyverzett szó-sereg, fél-igazság,  

 mert benne századok szeme látja,

„pörös szája” kimondja, ami gazság!

 

A vers féltett örökség, lét-titok,

kérdések sora, mit feltesz az élet,

szavakból épült, kis válasz-piramisok,

s az idő eldönti majd mivé lesz.

 

A vers énekhang, ritmus és dallam,

ami arra született, hogy halljam,

a vers apám szava, anyám mosolya,

őrzött kézmelegek, szívek dobbanása.

 

A vers nem könnyes kispárna,

  eldobható, búval telesírt zsebkendő,

nem sóvár hiányok siralmas leltára,

 nyavajgások önigazolása, méh, ami meddő. 

 

A vers sosem okítás, csakis példa,

nem gyalázó, becsmérlő gúnyirat,

nem ítél: ki bolond, ki hamis, ki céda..

Én-tükör, amely az énen túlmutat.

 

A vers csak kavicsot dobál a tóba,

hullámokat kelt, szitakötőt itat,

sorsa szárnyra kelő, örök pillanat,

lepke-léte mozgat meg világokat.

 

Nekem a vers vigasz és szerelem,

s lehet minden más, ami nem lehet,

tükrében, amikor megnézhetem,

igazzá válhat, ami mégis lehet..

 

Ha szomjazom, tiszta vizet, jó bort,

gyümölcs levét iszom, s nem mérgeket.

A vers tiszta víz. Nem bálvány, nem ikon,

de ”Értől az Oceánig” szeretet-forrás lehet.



/fenti soraimat Gősi Vali november 10.-én közzétett blogbejegyzése : "Miért a vers...",  valamint a fórumban a témáról épp zajló polémiák hatására írtam. Tudom, hogy nagyon szubjektív a megközelítés, de vállalom, valamint ellenpontozásként azért hoztam néhány VERSET a kedvenceim közül:


* először az iszap szót írtam a mocsok helyett, de aztán megváltoztattam, mert az iszap más... a folyók által hordozott és partra sodort termékeny iszap volt több ősi civilizáció élet-bölcsője is.. és az iszap ma is lehet jótékony, gyógyító hatású... 


 

Weöres Sándor : Ének a határtalanról



Amikor még senkise voltam,

fény, tiszta fény,

a kígyózó patakokban

gyakran aludtam én.


Hogy majdnem valaki lettem,

kő, durva kő,

hegylejtőn jég-erezetten

hömpölygetett nagy erő.


És végül élni derültem,

láng, pőre láng,

a szerte határtalan űrben

mutatom valódi hazánk.



József Attila:  / Keltezetlen töredék /

 

Nem ér szerencse, nem árt balsiker sem -

szavam szerelem kérte.

Bocsássatok meg, hogyha jó a versem

és szeressetek érte.



 Ady Endre : Az Értől az Oceánig

 

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,

Pocsolyás víz, sás, káka lakják.

De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna

Oceánig hordják a habját.

 

S ha rám dől a szittya magasság,

Ha száz átok fogja a vérem,

Ha gátat túr föl ezer vakond,

Az Oceánt mégis elérem.

 

Akarom, mert ez bús merészség,

Akarom, mert világ csodája:

Valaki az Értől indul el

S befut a szent, nagy Oceánba.

  

 

Kányádi Sándor: Mióta élek…

 

Mióta élek, panaszok

rengetegében járok,

sárgult siránkozások

vastag avarán taposok.

 

Évezredes a holt avar,

rálépek kíméletlen,

de a most hulló fölkavar,

s a lábam visszaretten,

 

még akkor is, ha semmiség:

kis galagonya, nyír, som;

fölfognám mindnek levelét:

az én erdőm ne sírjon.



Kányádi Sándor: Folytonosság

 

áldozóhely volt szentély
pogány templom később keresztény
mutatja még egy-két mohos darab
a hajdani falat

 

most csak hely fű fa és bokor
tenyészget csöndjében élni akar
lábod ősi ösvényre ismer
akármikor jössz itthon van az isten

 

 

Kiss Dénes: Ittfelejtve

 

Mint aki régről ittmaradt

Meghalni sem tud ezerévesen

Összekever telet és nyarat

s nem kopott le szájáról

az anyatej íze sem

 

Mint aki mindig úgy szeret

hogy szerelméért falhoz áll

s várja a tiszta sortüzet

Mégsem éri soha el

csak kínozza a halál

 

Csak csúfolják a tisztesség

égető lélek-sejtjei

Dinoszaurusz-lélek-embert

miként tudott az idő 

végleg ittfelejteni?!

 

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. november 20. 10:38

@BakosErika: Erikám, köszönöm :)

Rozella2016. november 20. 10:38

@Zsuzsa0302: köszönöm Zsuzsa, nagyon örülök, ha tetszett! :)

Rozella2016. november 20. 10:36

@skary: ...igen, de olyan jószívű és egy időre kölcsönadta az életet, benne a verssel a zenével a fényekkel, stb.. :)

Rozella2016. november 20. 10:35

@csillogo: Köszönöm Marika, de úgy érzem, hogy ennek itt egyenlőre jó helye van... :) Szép vasárnapot kívánok!

Rozella2016. november 20. 10:30

@Ernest: Köszönöm!! Nagyon örülök, hogy ezt írtad... ma is belenéztem már pár "én-tükörbe" ... és hát tényleg... :(

Rozella2016. november 20. 10:28

@estvanbalog:

remek, ha duplán olvasol,
hisz a vers néha aerosol..,
repülősó nélkül is röptet,
most száll hozzád egy köszönet...:)

Rozella2016. november 20. 10:25

@merleg66: köszönöm, hallgass a belső hangokra, zarándok -szíved tudja hol a tiszta forrás... :)

BakosErika2016. november 18. 18:36

Nekem a vers vigasz és szerelem,
s lehet minden más, ami nem lehet,
tükrében, amikor megnézhetem,
igazzá válhat, ami mégis lehet...

Gyönyörű!

Zsuzsa03022016. november 18. 10:05

"Nekem a vers ..." valami gyönyörűséges, csodálatos! Meseszép!!!! :) Gratulálok!!!!

skary2016. november 18. 07:48

@Rozella: a vers az univerzumé..mint a zene stb :)

csillogo2016. november 18. 07:45

"A vers csak kavicsot dobál a tóba,
hullámokat kelt, szitakötőt itat,
sorsa szárnyra kelő, örök pillanat,
lepke-léte mozgat meg világokat."

"Nekem a vers vigasz és szerelem,
s lehet minden más, ami nem lehet,
tükrében, amikor megnézhetem,
igazzá válhat, ami mégis lehet.."

Micsoda szép GONDOLATOK!
Főoldalra kedves @Rozella: - oda, oda !:)

Ernest2016. november 18. 03:29

Sok mindent visszamásolhatnék versedből, de számomra ez a sor a leglegleg - első olvasásra:
"Én-tükör, amely az énen túlmutat."

Gratulálok, nagyon jól megírtad, a válogatásod is tetszetős, köszöntem! :)

estvanbalog2016. november 17. 22:43

...repülő sót hamar ide nekem...rögvest elfelejtem előző énekem...elolvasom újra... e szered kegyes legyen...

merleg662016. november 17. 22:06

Nagyszerű vers és csodálatos válogatás! Olyan Rozellás! Nekem nagyon tetszett!

Rozella2016. november 17. 19:18

@petruchio: KÖSZÖNÖM! :)

gosivali2016. november 17. 19:15

@Rozella: Igen, érzem én is :) Örülök, és jó volt újra betérni hozzád. :)

Rozella2016. november 17. 15:37

@skary: amíg a vers meg nem születik és közzé nem tétetik, addig az írójáé.. azután már éppúgy az enyém is, mint az övé, vagy bárki másé..:)

Rozella2016. november 17. 15:32

@kevelin: örülök, Kevelin, ha találtál kedvedre valót, köszönöm az olvasást!

Rozella2016. november 17. 15:31

@gosivali: Ha a céljaink mások is, a gondolkodásunk sokban talán hasonló, és ennek szívből örülök Vali, szeretem az írásaidat.. a verseidet, mert mindig adnak valami töltést a léleknek is, köszönöm! :)

skary2016. november 17. 14:15

enyémtiedkié :)

petruchio2016. november 17. 12:55

Ez mestermunka.....földig a kalpagom.....a válogatásod pedig gyöngyök felfűzve....köszönöm....

kevelin2016. november 17. 12:31

Az.ötödik versszakasz nálam a nyerő

gosivali2016. november 17. 12:22

Köszönöm, örülök az ihletésnek... Nekem a vers a lelkem is - valami ilyesmit írtam az első kötetem ajánlójaként. Van valahol egy prózai írásom is ezzel a bejegyzéssel. :) Nagyon örülök, hogy tovább gondoltad, értékes, szép szavakkal, versekkel. :)
Egy változatot közben találtam is régről :) http://archive.50plusz.net/de/mira/

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom