Nap és Hold

Nap és Hold

Minden szívverésem, mosolyom, lélegzetem,

Ősöm, Gyermekem, Szülőm, Szerelmesem...

Minden vagy, amit nyertem az élettől,

s az is, mit kezdetektől elveszítettem.

Az idők látszatán lassan átfordul

milliárdnyi csillagtengely, s a változások

rendíthetetlen, megújuló káoszából

 

a képzelet minden nap kitekint,

tiszta képeket fest az égre megint,

csak te maradsz láthatatlan bennem,

csendben eltűnsz a mindenségemben,

mégis minden sejtem érez,

taszítva vonz, ahogy hajnalt a sötét,

reménnyel, hittel, szenvedéllyel...

 

Mint Nap és Hold vagyunk egymásnak két,

messzeségben összefénylő ég-jel.

A jövővel nélküled viselős a lelkem,

de még visszaemlékszik a múltra,

arra vár, hogy te szülj naponta újra,

te szeress, te viselj el, s ha majd innen

mennem kell, akkor is te engedj el...

 

Mert én nem tudlak már... Nem tehetem.