mindig csak

mindig csak

 

mindig csak a nap hold meg a csillagok

a fények a hangok a titok

könyvtárnyi fájó költemény

de sosem ő és sosem én

 

mindig csak színek ízek illatok

festenek minden évszakot

a tavasz a nyár az ősz a tél

de mégsem ő és sosem én

 

mindig csak az álmok illúziók

szél hátán kóborló dallamok

még kiolvasatlan életregény

de sosem ő és mégsem én

 

mindig csak a hajnal az alkony

a bársony palástú éjjelek

nyírt bárányok a vágy füvén 

de mégsem ő és mégsem én

 

mindig csak a szó és a csendek

profánul telt hétköznapok

bánat-tanyák s ünnep-szentély

de sohasem ő és sohasem én

 

ahogy ebben a versben is

csak a nap a hold az álmok

a felhők a nyár a titok és a fény

pedig nincs benne más csak ő meg én