Menedék

Rozella•  2015. október 7. 21:39

 

Menedék


"Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,

ver a szivem." 

 

mindent láttál

megérzett magasságokban

fényesség vakítottan

felejtsd azt a csattogást

égő szemeiden kötés

napfogyatkozásban

menekülő madár a sötét

csendben suhogva száll

lent majd verdeső szívem

mélységedben megpihen

a síkon nincs egyetlen

madárfészeknyi zug

felejtsd a szót 

sebzetten megégetten

mind hazug

/idézőjelben: József Attila: Óda részl./

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. október 9. 14:31

@BakosErika: Ilyen Erikám, köszönöm !

BakosErika2015. október 8. 18:49

égő szemeiden kötés
napfogyatkozásban
menekülő madár a sötét
csendben suhogva száll ...

Rózám, szomorú vagy inkább fájós sorok.

Rozella2015. október 8. 17:17

@csillogo: Almádi. ... és köszönöm!

Rozella2015. október 8. 17:16

@skary: máabbahagytamm :)

Rozella2015. október 8. 17:15

@Sea_Miller: Köszönöm. Nagyon nem voltam toppon, mikor írtam...

Rozella2015. október 8. 17:13

@MKKlara: :) Bocs, ha kicsit több idődet veszem igénybe, de örülök ám!! :)

csillogo2015. október 8. 07:33

Szép Róza!

skary2015. október 8. 05:20

vera...nécsattogjáá :)

Törölt tag2015. október 7. 22:00

Törölt hozzászólás.

MKKlara2015. október 7. 21:49

"lent majd verdeső szívem
mélységedben megpihen"

Wooow, remek (ezis) !!! :)