Madách után ... közben - Végre nagyon pozitívan

 

" Néhány anyag... Most vonzza, űzi és taszítja egymást,

Nehány féregben öntudatra kél,

Míg minden megtelt, míg minden kihűlt,

És megmarad a semleges salak. -

Az ember ezt, ha egykor ellesi,

Vegykonyhájában szintén megteszi. -

Te nagy konyhádba helyezéd embered,

S elnézed néki, hogy kontárkodik,

Kotyvaszt s magát istennek képzeli. "

 

/ Madách : Az ember tragédiája;  Lucifer,- Első szín/

 

"Minden, mi él, az egyenlő soká él,

A százados fa s egynapos rovar.

Eszmél, örül, szeret és elbukik,

Midőn napszámát s vágyait betölté.

Nem az idő halad: MI változunk,

Egy század, egy nap szinte egyre megy.

Ne félj, betöltöd célodat te is,

Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van

Szorítva az ember egyénisége.

Látád a hangyát és a méherajt:

Ezer munkás jár dőrén összevissza,

Vakon cselekszik, téved, elbukik,

De az egész, mint állandó egyén,

Együttleges szellemben él, cselekszik,

Kitűzött tervét bizton létesíti,

Mig eljön a vég, s az egész eláll. -

Portested is széthulland így, igaz,

De száz alakban újolag felélsz,

És nem kell újra semmit kezdened:

Ha vétkeztél, fiadban bűnhödöl,

Köszvényedet őbenne folytatod,

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,

Évmilliókra lesz tulajdonod.

 ( Madách: Az ember tragédiája ; Lucifer,- Harmadik szín)

 

*************************************************

végre nagyon pozitívan

csillag-szegecsekkel fényesre díszített

fekete lyukas non-stop ponyva

alá bújva sóvárogja az időt a teret

a végtelen távlatokat uralni akarja

ami hangya lénynek elérhetetlen

ám ha egyszer keze ügyébe kerülne

isten pozitív vésője vagy kalapácsa

szétverné vele az egész hodályt

inaszakadtáig is – de mindhiába

mert a mindenségről már elborzadva

a fölösleget valaki rég lefaragta -

s az itt maradt instabil termesz-kupola

a szegecsekkel együtt ráomolna

 

keringő sziklák útját keresztező pálya volna

az ízeltagyú azonosítatlan repülő lelkek otthona

a jeges űrben röpködve kielégülve

kéjesen megismerné milyen a végtelen

hatalma ám továbbra is Istent káromolna

dühödten okolni mégsem tudná már soha

a borzalmakért s a legsötétebb titok

lelkére száradva örökre ott maradna

a sóvárgott szétdúlt feketlő ponyva alatt

mint termeszkirálynő lenne elérhetetlen

 

és a végtelen szenny végre nagyon pozitívan

a fekete lyukakon át kicsorogna

**********************************************   

 " ......

ÁDÁM

Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:

Láttam tudásod tiszta alkotását,

Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. -

De, óh, Uram! ki fog feltartani,

Hogy megmaradjak a helyes uton?

Elvontad tőlem a vezérkezet,

Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.

AZ ÚR

Karod erős - szived emelkedett:

Végetlen a tér, mely munkára hív,

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd

Szünetlenül, mely visszaint s emel,

Csak azt kövesd. S ha tettdús életed

Zajában elnémúl ez égi szó,

E gyönge nő tisztább lelkűlete,

Az érdekek mocskától távolabb,

Meghallja azt, és szíverén keresztűl

Költészetté fog és dallá szürődni.

E két eszközzel álland oldalodnál,

Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,

Vigasztaló, mosolygó géniusz. -

Te, Lucifer meg, egy gyürű te is

Mindenségemben - működjél tovább:

Hideg tudásod, dőre tagadásod

Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,

S eltántorítja bár - az mit se tesz -

Egy percre az embert, majd visszatér.

De bűnhödésed végtelen leend

Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,

Szép és nemesnek új csirája lesz. –

 

ANGYALOK KARA

Szabadon bűn és erény közt

Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsul áll Isten kegyelme.

Tégy bátran hát, és ne bánd, ha

A tömeg hálátlan is lesz,

Mert ne azt tekintse célul,

Önbecsét csak, ki nagyot tesz,

Szégyenelve tenni másképp;

És e szégyen öntudatja

A hitványat földre szegzi,

A dicsőet felragadja, -

Ámde útad felségében

Ne vakítson el a képzet,

Hogy, amit téssz, azt az Isten

Dicsőségére te végzed,

És ő éppen rád szorulna,

Mint végzése eszközére:

Sőt te nyertél tőle díszt, ha

Engedi, hogy tégy helyette. –

 

ÉVA 

Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!

 

ÁDÁM

Gyanítom én is, és fogom követni.

Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! –

 

AZ ÚR

Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! "