Leírt szavak...

Leírt szavak…

 

Leírt szavak…  vajon miért kellenek?

ha a Vége mindig ugyanaz…

Alak, jelentés, szépség és erő

szerint szortírozva, sorba állítva

kire, mire hatnak?

Se rá-olvasás, se mágia

nem segít lennem,

hiába a látszat, hogy lélekterápia,

nem az.  ”s tudom nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat…”

Radnóti megírta üzenetét a halálnak,

az életnek, a hitvesnek, neked és nekem

és mindenki másnak, aki olvasni akarja.

Leírt szavak. Sorsba préselt hangalak,

ami ha hang nincs már, a sorokból

némán is üvölt a csendbe,

simogatva, ölelve, ölve, kacagva,

sírva,  belekiáltva a végtelenbe,

mégis megmarad.

Mert kellenek neked és nekem

a leírt szavak, pedig tudom, tudod

a vége mindig ugyanaz.

*******************************************

 

Radnóti Miklós:

 

SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

 

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,

mint alma magházában a négerbarna mag,

és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,

mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.

 

De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

 

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam;

magamban élem át már mindazt, mi hátravan,

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -

talán most senki sincs.

 

1944. április 30.