Egy és Más

 

Utána

 

láttad fiam

anyám elment

s hiába mentem utána

emlék-fájlokban

rejtem őrzöm

magamban a lakot

amit hagyott

ahol ő nem sírt

csak én

láttam fény-alakot

kék eget

és nem sírt hagyott

egy nyomot

amin ha elindulok

megtalálom majd

én is tudom

ha utána mentem

már nem hagy ott

ahogy én sem téged

fiam soha

és csak ennyi ma

a köszöntésed

 

 

2016 november 27.

 

most álomra hajtja…

 

most álomra hajtja fejét

pihenni készül minden

valamennyi örökzöld és a rét 

is alszik már valamilyen szinten 

s a ’jó cukor is’ aludni tér

a versben tán elmélázik

még kicsit az életen

az édesen mielőtt mégis

felébreszt engem az álom-

napsütés ma még késik a tél

kékég-darabkák köszönnek

a napnak téged és engem

is meglep hogy milyen szép

őszi hangulat lebeg a fákon

most álomra hajtja fejét éppen

a valóság ezért nem találom

már a szerelmet ébren

 

 

 

Két év…

 

Két év nem nagy idő…

a suhanásban csak pillanat,

és köszönöm, ha elengeded

ami szavakban úgyis eltűnő,

de megátalkodott versekben

...valami mégis megmarad…

 

 

 

Amit nem lehet…

 

Azt kérdezte tőlem tegnap az őszi Nap: 

Szeretnél a hajadba színes sugarakat? 

Tudod, hogy semmit sem kérek, - mondtam, 

s most arany csat fénylik a hajamban.

Azt kérdezte tőlem tegnap a Hold:

Szeretnéd látni, mi rajtam láthatatlan?

Maradjon rejtve ezután is - válaszoltam,

s ő megmutatta magát az álmomban.

 

Azt kérdezte tőlem múltkor egy csillag:

Akarod, hogy mindig fölötted ragyogjak?

Tudom, hogy mindig ott vagy, - feleltem,

még akkor is, amikor sötét az ég felettem.

 

Megkérdezte tőlem nemrég egy felhő:

szeretnék-e vele a magasba repülni?

Talán elmúlna fönt, ami itt lent fáj?

- kérdeztem tétován, de már messze járt..

 

Megkérdezte tőlem egyszer egy folyó:

Elvigyen-e innen messze, a tengerhez?

Tudod, nekem ott hiányozna a patak,

- mondtam, s hallottam, ahogy kikacag.

 

Azt kérdezte tőlem erdőben egy madár:

ha hallom a dalát, boldog vagyok-e?

Az vagyok,- szóltam könnyeimet nyelve,

amíg hangzott az őszben árva éneke.

 

Éjjel azt kérdezte tőlem egy angyal:

írnék-e neki verset születésnapra?

Persze, hogy írnék! - mondtam boldogan,

majd neki is láttam  azon nyomban..,

 

de akkor azt kérdezte némán Valaki:

Szeretnék - e írni még sok más verset?

Hallgattam.Tudtam, hogy nem szeretnék,

csak egyetlen egyet: azt, amelyiket nem lehet.

  https://www.youtube.com/watch?v=5-MT5zeY6CU

 

 

Éltető altató

 

„a távolságot mint üveg golyót megkapod”

 

éltető üveggolyó-ígéret

sorsunkba fonódott                           

véletlen lét-érzet

burokban született

elvetélt magányom

választ csak el tőled

hiába lépkedek parázson

táltos hitű varázsige

kéne hogy megtaláljon

most a világot átérő

magába ölelő ének

hitetlen szívemnek

legyen sok altatódal

rontástól védő

maradjon egyetlen egy

majd a lelkemnek

hogy szépnek érezzem

amikor elmegy

ne altató sötétnek