Egy és Más
MũvészetAz égboltív meséje
Az égboltív meséje
Ajándékul szánta szerelme jeléül
a lánynak, akit neki küldött az égbolt,
kitől a sötétség is csupa csillagfény volt.
Tervezőasztalán először kontúrok,
sarokpontok éltek, aztán életre keltek,
apró vonalkákkal mind összekötődtek.
Kirajzolódott egy mesés vár-épület,
tornyai vágyódva simultak az égre,
kékjét visszaküldték a kis tó vizébe.
Gránit pillérekre épültek erős falak,
napvirág-ablakok szirmai sorra kinyíltak,
tágas kőteraszok a rózsakertbe hívtak..,
ám történt egy hatalmas tervezési hiba,
nem volt bejárata a különleges várnak,
csak bűvös varázsa, mit annyian csodáltak.
A tervező belátta, s utólag megalkotta
a legszebb kaput a még hiányos egészbe:
két hófehér, karcsú oszlop ívelt föl a fénybe.
Lentről nem is látszott, de fönt a magasban
a sötétülő égbolt épp zuhanni készült,
nem sejtve, hogy ott lenn a kapu felépült,
s törékeny szerelem-boltív két összehajló
gyengesége csúcsban egybeforrt középen,
égboltot tartani örökké erősen.