Egy és Más

Mũvészet
Rozella•  2015. november 4. 10:51

Az égboltív meséje

 

Az égboltív meséje

 

Ajándékul szánta szerelme jeléül

a lánynak, akit neki küldött az égbolt,

kitől a sötétség is csupa csillagfény volt.


Tervezőasztalán először kontúrok,

sarokpontok éltek, aztán életre keltek,       

apró vonalkákkal mind összekötődtek.

 

Kirajzolódott egy mesés vár-épület,

tornyai vágyódva simultak az égre,

kékjét visszaküldték a kis tó vizébe.

 

Gránit pillérekre épültek erős falak,

napvirág-ablakok szirmai sorra kinyíltak,

tágas kőteraszok a rózsakertbe hívtak..,

 

ám történt egy hatalmas tervezési hiba,

nem volt bejárata a különleges várnak,

csak bűvös varázsa, mit annyian csodáltak.

 

A tervező belátta, s utólag megalkotta

a legszebb kaput a még hiányos egészbe:

két hófehér, karcsú oszlop ívelt föl a fénybe.

 

Lentről nem is látszott, de fönt a magasban

a sötétülő égbolt épp zuhanni készült,

nem sejtve, hogy ott lenn a kapu felépült,


s törékeny szerelem-boltív két összehajló

gyengesége csúcsban egybeforrt középen,

égboltot tartani örökké erősen.