Egy és Más

 

Nem érdekel

Nem érdekel, ha visszajön a fagy,

a növényeim majd túlélik,

s a madarak ettől még ugyanúgy költenek.

Csak én képzeltem,

hogy szeretik, ha hallgatom őket,  

de ők rám se hederítenek. Tudom,

mindennek csak a túlélés a fontos,

odafönt a felhők sem kérdezik

én mit akarok? Jönnek-mennek

szeszélyesen, mint az áprilisok.

Senki sem tudja a sors mit akar,

hát rendben, maradjon titok!

Nem érdekel semmi, vállat rándítok,

jöhet tél, kánikula, vagy zivatar,

nem tud rám hatni,

„engem most szent közöny takar”

 

Illúzió minden folytatás.

Nem érdekel már az időjárás,

… a Hold, a nap, a munka,

a plakátok, a szenvedés, a nyomor,

még a tavaszi szél sem érdekel,

ahogy osztott igazságok áldásaiban kotor.

Mit jelent a szeretet és mit a szerelem?

Milliárdnyi különvélemény… Nem érdekel.

Nem érdekelnek a látszatok,

az őszinte hazugságok,

naív álmok, a füstté vált tervek, 

... és nem érdekelnek a versek..,

sőt az sem, ha csak Isten olvas

a gondolataimban, - ahogy szokott -,

mégsem tagad meg,  amikor hazudok...

 

(idézett sor : Ady: Bánom is én c. verséből)

 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Ady Endre

Bánom is én

 

Hunyok, de nem kell a hunyósdi,

Pedig érkeznek szép szavak.

Nem játszom tovább, bánom is én,

Hogy "föl," "csitt," "szabad", "nem szabad,"

Bánom is én, bánom is én.

 

Nem akarom, amit akartam,

Nem akarom, aki akar

S a gyűlölőket bánom is én,

Engem most szent közöny takar,

Bánom is én, bánom is én.

 

Megistenülök, magamért csak,

Vagy megdöglök csak magamért.

A többit pedig bánom is én,

A pénzt, a kedvet, a babért,

Bánom is én, bánom is én.

 

 

 

Mondják...

 

Mondják, nem a szürke

és nem a fekete,

ma egész más kellene már.

Nem jó a magyar őshonos óriás,

hanem az ünnepre a fehér,

piros szemű törpe albínó

illene, hozzá zöld határ,

ami már tovább nem avul,

hol szabadon ugrálhat a nyúl...

Mondják, nem kéne már Ady,

meg a fekete versei.

Mondják,

hogy már egész mások a trendek,

más divat jár…

Talán a fekete

tényleg elavulhatna már…

 

------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 Ady Endre

A FEKETE HÚSVÉT

 

Beteg szívem most be tele-nagy,

Milyen jó volna máskor élni,

Máskor s tán máshol:

Láz, virágzás, gyönyörű Húsvét,

Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeség

S volt jó itt élni nagy szivekkel,

Tele szivekkel?

Utat készít itt most a Fátum

S letépi Húsvét minden zöld diszét. 

Hol a magyar százfelé dacolt,

Szívós és bolond erejével,

Szép erejével,

Mely szabadra tört, ágált mégis

S kinek dolga Isten dolga volt?

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,

Csoda, hogy még vannak néhányan,

Szegény néhányan,

Kiknek kell még ilyen országban

Szabadságért a harc-háború.

Beteg szivem most be tele-nagy,

Milyen jó volna máskor élni,

Máskor s tán máshol,

Mert itt mindent letép a Fátum:

Fényes Husvét, be fekete vagy.

 

/1914/  

 

 

 

Máskor, mással, máshol…

 

Megtörténik, jól tudom,

máskor, mással, máshol…

 

Én meg itt vagyok

egy visszatérő látomással,

hol összehajolnak nappalok,

összesúgnak a hátam mögött

madárcsőrből kihullt jóslatok.

Az öröm az éjszakába szökött,

ferde pillantású háztetők,

megőszült hajnalok és lázálmok

Bermuda-háromszögében

tűnnek el vakító felületek

összeérő zónák mélyvizében,

… én meg itt maradok lebegve

a felszínen, mint planktonok

a valószerűtlen sárga fényben

és mintha nem is lett volna

földi otthonom soha,

örökzöld ízű teát szürcsölök,

 

egy felhőteraszon ülök távol a világtól,

de már máskor, mással, máshol…

 

/ a verset Weöres Sándor alábbi két versének hatására írtam / :

Weöres Sándor:

 

MINTHA SOSE LETT VOLNA

 

Folyton csak ébredek

az álmaimból.

Hol kezdődnek,

nem ismerem.

 

Folyton csak ébredek

az utazásaimból.

Ha elmúltak, mintha

nem is lettek volna.

 

Folyton csak ébredek

az otthonaimból.

Mások laknak bennük,

nem ismerem.

 

Folyton csak ébredek

az életemből.

Ha elmúlt, mintha

nem is lett volna.

 

**************************************

Weöres Sándor

 

AZ ÁLOM

 

az észrevétlen

teljes  sötétben

az álom fogja

kezemet szépen

 

Ahol iszap van,

ő utat karcol,

ahol mocsár van,

ő hidat rajzol

a semmiségben

ő batyut hurcol

 

Semmi a zsebben

és nincs zsebem sem:

özönnel nincs-pénzt

fizet helyettem.

 

***************************************-

 

 

 

 

 

József Attila: TÉL

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.

 

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

 

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

 

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

 

1922. november 12.

 

 

Radnóti Miklós: Téli vers

 

Béke legyen most mindenkivel:

jámbor öregek járnak az

első hó sarában és meghalnak

mire megjön a hajnal.

 

Hó, hó! fekete szemekben

sötéten fénylik az ég, rossz

bánat sír a lámpák alól és

száll elárvult terhes asszonyok

foganó átka, holdas

pocsolyákból a férfi felé.

 

Tél, tél! fél most a gyerek s

fél az üvegesházban markos

marokkal nevelt gyönge virág;

az anyák gondja kiköltözött

az ereszekre, és sipog, sipog:

leesett már az első hó

irgalom és béke, béke legyen

már mindenkivel.

1929. december17.

 

Petőfi Sándor: Téli világ

 

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

A napszámos, napszámosné

Tuskót fürészel és hasít;

Daróc pólyában gyermekök

A szélvésszel versenyt visít.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

Jár nagy léptekkel föl s alá

A katona az őrhelyen,

És számlálgatja lépteit;

Kínjában mást mit is tegyen?

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót

Kopott gubáját cepeli;

Az orra érett paprika,

S hidegtől folynak könnyei.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

Barangol a vándorszinész

Egy falutól a másikig;

Meleg ruhája nincs ugyan,

De mindazáltal éhezik.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

Hát a cigány?... vacog foga

A rongyos sátorok alatt;

Kopogtat a szél és bemegy,

Bár a cigány nem szól: szabad!

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

 

(Pest, 1845. február.)

 

*********************************************************

*********************************************************

 Almádi Róza

 Tél mostanában…   (2017 január)

 

Mostanában hidegek az éjszakák

s épp nem fűtik az utca pamlagát,

aludni kéne tán, jól megmelegedni

s álmodni hogy a szélre lehetne hatni,

vagy „valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”!

 

Mostanában meghalnak… nem önként,

mégsem robbantja senki az önkényt.

S ha kezet nyújt is, már gyanakszik,

nincs - e a tenyérben a plasztik?

Átírták rég a tehetetlenségi törvényt.

 

Mostanában saját kis csigaházban

túlélni tanulnak emberek - a mában

gondolkodnak és ha élni akarnak,

már nem dobnak ki semmit, ez a titka,

de jobb, ha nem ismer senki senkit

s azt a tüzet nincsen aki szítsa...

mostanában… erről ennyit.

 

 

Szécsi Margit

 

Tánc

 

Teliholdból süt a végzet,

csillag markol vérkörökbe,

halálforgás minden óra,

jőjj szeretni mindörökre.

 

Zöld szoknyám a fiatal nyár,

csókra vágyom, nem kalácsra,

jeges bárcák hadi-útján

vagyok izzó Máriácska.

 

Rézveretű a derekam,

vörösréz-kupa a mellem,

meghasonlás éjszakáin

tedd hogy szívünk összecsengjen.

 

A gyehennás vágy-lovakat

üdvözítő útra oldom,

a gyehennás vágy-lovakat

hajtom a viharos mennybolton!

 

Teliholdból süt a végzet,

csillag markol vérkörökbe,

halálforgás minden óra,

jőjj szeretni mindörökre.

 

 

***********************************

 

Almádi Róza

 

Mennyei pokoljárás

(parafrázis Szécsi Margit versére)

 

Csillagködös mennyboltozat, 

vérem zsibog végzetembe, 

minden napom halálugrás, 

szeress engem mindörökre.

 

Fűszoknyámon nyári könnyek, 

nem kell kenyér, csókod kérem, 

hűtött vágyak, örökzöldek, 

izzó szentek sírnak értem.

 

Derekamon rézveretek, 

melleimen vörös virág,

tébolyodott éjszakákon 

összezengve borul terád.

 

Vihar-hajszolt vágy-lovakon 

a gyehenna tüze éget. 

Üdvözítő poklom járom,

mennyben e tánc nem ér véget!

 

Csillagködös mennyboltozat, 

vérem zsibog végzetembe, 

minden napom halálugrás, 

szeress engem mindörökre.