Egy és Más

 

Még nem fáj eléggé

  

Holnap,..talán mégis összegyűlünk,

körbetáncolni a tüzet,

vérrel festeni meg a bölényeket,

hol fáklyák közt világol a Vadászat istene,

tűz körül táncol a Vad és a Vadász is vele,

megindul a szív, remeg a Barlangban,

bong, zajong az ősritmusban:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

Rezegnek falak, és sziklák alatt

 révedő szemekben máglya lobog,

zubognak dagadó erek,

feszülnek gránit mellkasok,

robbannak táguló ütőerek,

ezer évek lángja egyszerre lobban,

dübörög a dobokba szorult dallam:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

Mammut morog vért köpve, lerogy

hörögve medve, de mindhiába;

   a korom-véres, füstös kőfalakra

festett Holnap is ott lapul lesben,

lopva támad, sötéttel vértezetten,

 égő sebeket mar a Földön az Idővad,

ismeretlen, lüktető kínokban:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

 Föld-barlangjában dülöng,

részeg-tébolyultan, ólmozott fülekkel,

 táncol mélyvénás révületben

egy alak..., mintha Fény-Lény volna…

 A Nap szerelme jajdul bennem,

 de még nem fáj eléggé..., talán Holnap,

a Barlang beomolhat, és mégis odafestem,

azt a Fény-Lényt, mire a Nap felkel,

- s ha félek is, felélesztem a dobommal:

dadamm-damm,

dadamm-damm, dadamm…

 

                                                                                        https://www.youtube.com/watch?v=XUKayojKLL0

 

 

Belső csend-hangok

 

'Még hiszed, hogy jó vagy, álmodó

kristály-fehér, színtiszta hó,

hajad kibontott, sötét fürtjeit

széllel játszani hívja még a nap,

élet-asztalon morzsa-gúla a bánat,

halk nyitánya egy égi szimfóniának..,

de ma még tarka nyár-napok

csillag-óráin suhannak a percek,

holdfény-másodpercek itt hagyott

pillanata él benned, a vágy mesél,

lázas varázslatát lükteti az éjnek,

szív - ablakot nyitva ritmust zenél

az "itt és most" élő szenvedélynek,

 

mégis a túlsó partról induló

kis rezgések aprózzák fel a csendet,

míg lélek-ajtót tárva beengednek..

 

Valahol lassan, zengve-bongva

szól egy sejtelmes, ősi gong,

még messziről hallod, de érzed

 "ősz húrja zsong, jajong, busong",

távolban harang-dallamok zúgnak,

hangjuk átível az éjszakákon,

a holdon fényes tüzek gyúlnak,

lépkedsz rajtuk  mint a parázson,

míg belül halkan dobban, és roppan,

és újra dobban..és roppan..és dobban..,

..és őrzöd magadban, titokban

rezeg benned mélyen, álmodón,

kristály-fehéren, "konokon, és fájón"... '                              https://www.youtube.com/watch?v=3hncJzoAiAw

 

/ az idézetek: Paul Verlaine: Őszi chanson c. verséből

 valók, Tóth Árpád fordításában, /

 

 

24 óra misztikum

 

éjsötét égen

nagy fényes madár repül

hajnalba vegyül

 

eltűnik minden

poliéder csak fényes

gömbmadár marad

 

a nap az éjben

csillagok közé vegyül

 a sötét égen

 

 

 

az ismeretlen mai üzenete

 

ma élsz

ma nem ismered

mit hoz a holnap

csak azt tudod

ami elmúlt tegnap

ma úton vagy

még nem keresel

ma úgysem érnél el

és én a holnapról

nem kérdezlek

mégis jössz felém

holnap lesz

amikor majd elérsz

már nem fogod tudni

hogy ma élsz

és mi volt tegnap

de ma még ne keress

csak bízz benne

ma mégis eléred

hogy holnap is

érkezzen üzenet

az ismertelentől

aki szeret

 

 

 

 

A kérdés

 

Feldúlt hitem tartsa meg most már az ég.

Ha tudnám hozzá az utat, elgyalogolnék,

megmondanám: ebből elegem van!

Imakönyvemet a zsibin rég eladtam.

Megkérdezném tőle: míg én hittem, reméltem,

és bíztam magamban, te hol a francba voltál?

Tán épp a zsibin az életemre alkudtál,

amikor magamra maradtam?