Egy és Más

 

http://kepkezelo.com/images/jzlud0tmriawd2jtuwpi.jpg

 

  … és szólna a "Remete" ma e szókkal

 

/ in memoriam Kós Károly  (1883-1977) /

 

'itt hol vár-barlang magányom sétál csendjeimen

és sólyomszárnyú varjak ülnek meg a tájon   

ős-hegyek haza-öleléséből született folyó

áradása zajdul örökzöld völgyeimben

zúgó fenyveseimre rámohásult a szó

míg sziklaorommá szépült a nincsem

"kőből, fából házat.., igékből várat" építettem

mert koldús-szép réteken pipacsok könyörögtek

a nyár búzakék egére magyar imákat

értem csillag-spirálon szikrázva jöttek

tomboló viharok s az égig emeltek

hegyek védő karjaiból… kitépve ezer fákat,

de hitemmel megmarad kőben és várban

a tiszta szó s a szívvé csendben épülő alázat '

 

 

Kányádi Sándor:

Kós Károly arcképe alá

 

Hajlékot Istennek,

hajlékot embernek

kőből, fából

házat,

raktál a léleknek

kőnél, cserefánál

erősebb igékből

várat.

 

Áldjon érte Isten,

áldjon érte ember;

Isten s ember

dolga.

Falak omolhatnak,

kövek is váshatnak,

magaslik, nem porlad

a megtartó példa.

 

Barázdált orcádról

az idő aláfoly,

mint az olvadó hó

a vén Maguráról.

                              1968

 

 

"Hull a hó. És fúj, dudál az északi szél. A cserepesben lobog a tűz, és gyertya ég az asztalon előttem. Én pedig öreg betűket vetek sárga, avult hártyára. Öreg dolgokat írok, elfelejtett ómeséket. Üzenetet írok mindazoknak, akik közülünk valók voltak, és elindultak új világba, új emberek közé; mindazoknak, akik új utakat akarnak törni, és rombolni akarnak mindent, ami régi. Üzenek nektek, ti új emberek, én, a régi ember."

(Kós Károly: Régi Kalotaszeg)

 

"Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem

 tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a

 befogadásra."

( Kós Károly)

"Az Attila királról ének -et azért csodáltuk, mert azt Kós – az építész, a költő, író, publicista, kiadó hivatali vezető, sztánai kisbirtokos, politikus, s kellett

 lennie még kilencszázkilencvenhárom mesterségének, hogy székely-szász ezermesteri mivolta teljes lett légyen –, Kós ezt az éneket nemcsak maga írta,

 hanem: maga metszette antikva betűkkel, saját maga szerkesztette nyomdájában maga nyomtatta, illusztrálta (milyen kitűnő grafikus!), maga kötötte be az

 egyes példányokat.Kós lett – a húszas években – a „transsylvan szellemi-anyagi autárkia” élő szimbóluma."

 (Kortársak Kós Károlyról, Ignácz Rózsa: A Helikon árnyékában)

 

" Kós művészete olyan gyümölcsfa, amely a szülőföld talajából szívja nedveit, és a szülőföldnek adja vissza gyümölcseit. Kalotaszeg az a világ, amely

 alapvető életérzéseit kialakította, és ez az az élményforrás, amely írói vénáját mindvégig táplálta, ez az a bűvös lencse, amelynek kicsinyített rajzában – mint

 csepp víz a tengerben – népének sorsproblémái eléje tárultak. Kalotaszeg jelentette számára az otthon biztos fogódzóját, írásművészetének drága eszközét:

 különös zengésű, tősgyökeres nyelvét, e kis közösség legbecsesebb ajándékát…

 

Életművében csekély hányad a szépirodalom, de amihez nyúlt, ott szépet és hasznosat alkotott: épületei, festett és rajzolt képei mellett írott műveiben is

gyönyörködhetünk. A kilencvenedik életévén is túllépett mester Kalotaszegi krónika címen összefoglalt hét művét tette le újra olvasói asztalára: A Gálok

(Kisregény, 1921), Varju nemzetség (Krónika, 1925), A havas (Emlékezés, 1930), Budai Nagy Antal históriája (Kisregény, 1932), Az országépítő (Részlet,

1934), Budai nagy Antal (Színjáték, 1936), Nagyurak (Részlet, 1954). És ne feledkezzünk meg az Attila királyról ének (1909) című, ódon nyelvi ízekkel

 teljes, kitűnően verselt krónikás epikájáról sem, amelyben sajátos egyéni költői hangot ütött meg. "

 (Málnási Ferenc „…kőből, fából / házat, / igékből várat…” Kós Károly (1883–1977) emlékére kiadott kötetből

 

 és végül:

 

Kicsi házam,

Kicsi kertem,

De az enyém.

Van egy kupa borom.

Egy-két jóbarátom,

Kicsi feleségem.

Egyéb kincsem nincsen.

S a török császárral sem cserélek én.

 

/Kós Károly/

 

 

Ady Endre :

VIRÁG-FOHÁSZ  VIRÁGOK URÁHOZ 

 

Sok évezres áloe-nemzedéknek

Első és utolsó virága,

Csodálatos ember-virág, én,

Lám, még mindig élek.

 

Bűnben s halálban kinyilt cifra fürtöm

Minden senki rabolja, tépi,

Készülnek buta mű-virágok

S én áldásom küldöm.

 

Virágok Ura, titkos Erő, ámen,

Hervassz el engem, itt az óra

S erdődben többé ne nyíljon más,

Csak olcsó ciklámen.

 

Be szép, be bús, be átkos sorsot kaptam:

Vagyok egyetlen, szent virága

Halódva száz-száz csók-növénynek,

Kik éltek miattam.

 

S én mag nélkül halálra-szántan élek,

Engem mindenki megcibálhat.

Virágok Ura, be jó lenne

Elmúlni, de félek.

 

 

Ady Endre :

NEM JÁTSZOM TOVÁBB

 

Hunyok, de nem kell a hunyósdi, 

Pedig érkeznek szép szavak.

Nem játszom tovább, bánom is én, 

Hogy 'föl', 'csitt' , 'szabad' , 'nem szabad', 

Bánom is én, bánom is én.

 

Nem akarom, amit akartam,

Nem akarom, aki akar 

S a gyülölőket bánom is én, 

Engem most szent közöny takar, 

Bánom is én, bánom is én.

 

Megistenülök, magamért csak, 

Vagy megdöglök csak magamért,

A többit pedig bánom is én,

A pénzt, a kedvet, a babért, 

Bánom is én, bánom is én.

 

Éjjel azt álmodtam, hogy József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Arany János, Tóth Árpád és Kányádi Sándor együtt meglátogattak. Színes, kockás hátizsák volt a hátukon, a zsákok tele voltak versekkel, csak kicsit össze voltak keveredve. Kiszórták elém az asztalra és azt mondták: "Ezeket válogasd ki, de vigyázz, nagyon meg ne sérüljenek,- reggelre pedig mixelj belőle nekünk egy ősz-koktélt, mert  hamarosan visszajövünk és ha nem lesz kész, soha többet nem írhatsz le egy sort sem… Rémületemben felébredtem, és hát… ez lett belőle. (remélem, ha ma visszajönnek, megengedik hogy írjak még…:)

 

 

ŐSZI-MIX

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz."

 

Ősz húrja zsong, jajong…

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

tegnap Párisban ott osont,

halk lombok alatt, s találkozott velem.

Kis rőzse-dalok égtek az avarba'

füstjük szállt szemembe, hajamba,

és a szivemet valami meggyőzte:

Ó, nézd, megyünk az Őszbe,

vijjogva, sírva, kergetőzve,

két lankadt szárnyú héja-madár.

De hol repül már a tavalyi nyár,

pedig még nyílnak a völgyben

a kerti virágok, aranyban s zöldben

zöldel a nyárfa az ablak előtt,

de ont monoton bút konokon

és fájón, ha hó takará el a bérci tetőt.

Új rablói vagyunk a Nyárnak,

csattognak az új héja-szárnyak,

mert nehéz nyarunk volt, itt az ősz

és jönnek a téli gondok, ha elidőz

a szerelem erdejében a szelid őz…

Még ifjú szivünkben a lángsugarú nyár,

de íme sötét hajam őszbe vegyül már…

Elhull a virág, eliramlik az élet, hívogat

valami messze, tán csak egy hangulat,

hisz' őszbe csvarodott a természet feje,

dérré vált a harmat, hull a fák levele,

rövidebb- rövidebb lesz a napnak útja,

és hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

fölborzolt tollal, szerelmesen.

Látod, így van ez kedvesem,

…hát ne hagyd kihúnyni a tüzet,

a százszor szétrúgottat,

szítsd a parazsat

nélküled föl többé nem loboghat.

Itt ülök csillámló sziklafalon

- lelkembe mart a fény nagyon-,

csak ülök, és szótlanul hagyom.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng a kéz.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Csendben tégy úgy, ahogy én tenném,

Kedvesem, gyere, ülj ide mellém,

ülj itt addig szótlanúl,

míg dalom, mint tó fölött a

suttogó szél, elvonul.

Itt van az ősz, itt van újra,

s szép, mint mindig, énnekem.

tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? De szeretem!

 

A koktélhoz felhasználva:

 

József Attila:      Óda

                        Csak az olvassa versemet

Ady Endre:        Párisban járt az Ősz

                         Héja nász az avaron

Petőfi Sándor:    Szeptember végén

                         Itt van az ősz, itt van újra   

Arany János:     Toldi estéje

Kányádi Sánor:  Felemás őszi ének

Tóth Árpád:       Paul Verlaine: Őszi  Chanson (fordítás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Nem csak a mai Zenei Világnap alkalmából...,
hanem azért  is, mert  a zenével és a szóval együtt mondta el Udo, hogy "ATLANTIS" vagyunk... 
Ő  már csaknem egy éve nem él, de  a zene és Atlantis legendája igen...   

ATLANTIS SIND WIR

( eredeti szöveg)

Du kannst es nicht per Charterflug erreichen,
das legendäre Land der Phantasie;
Doch von der Liste deiner Träume streichen
kannst du es nie - kannst du es nie - kannst du es nie.

Du kannst Milliarden in die Forschung stecken,
im Kosmos auf die Suche geh'n nach ihr -
du wirst die Insel nirgendwo entdecken,
außer in dir - außer in dir.

Ein Stern aus der Bahn!
Der ewige Schnee
auf dem Jungfraujoch -
ein fliegender Schwan
über'm Bodensee -
wie lange noch?
Ein Augenblick Liebe - sternstundenlang,
Weltraumbeherrschung und Weltuntergang.
Glaube und Zweifel - Großmut und Gier:
ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR

Du kannst Atlanten hin und her durchblättern,
mit Jacques Cousteau auf Tiefseetauche geh'n,
mit Reinhold Messner auf die Berge klettern -
du wirst es nicht seh'n - du wirst es nicht seh'n -
du wirst es nicht seh'n.

Du kannst den Globus um die Achse drehen, sich das Bild der Welt total verwischt,
siehst Kontinente auf- und untergehen, alles erlischt - alles erlischt.

Ein blauer Planet
im Sternschnuppenfall,
der sich selbst zerstört.
Das Abendgebet
einer Nachtigall
bleibt ungehört.
Um uns ist Brüssel - in uns Beirut -
Schöpfung und blinde Zerstörungswut -
teuflischer Engel und göttliches Tier:
ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR

Die Gassen von Wien,
der Stadtpark im Mai,
das Mozarthaus.
Der Riß durch Berlin,
der lautlose Schrei
in die Welt hinaus.

Ein Flug durch den Raum,
zum Mond und zurück,
wirklich wahr gemacht.
Der fühlbare Traum
vom hautnahen Glück
in der Weihnachsnacht.
Greenpeace und Terror,
Frieden und Krieg,
die Sprache der Waffen und die der Musik.
Himmel und Hölle - heute und hier:
ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR, ATLANTIS SIND WIR

*************************************************************************************

https://www.youtube.com/watch?v=6ZTzTAqdsXg

 

ATLANTIS vagyunk…

( saját fordítás )

Charter-járattal még nem érheted el, ó,

az ismeretlen világ, tán fantázia szülte eredet,

de álmaid listájáról soha ki nem húzható,

egy tollvonással ezt nem lehet.., nem teheted...

 

Milliárdokat költhetsz, várva a kutatástól

hogy megtaláld a hatalmas kozmoszban,

de a sziget, - hidd el nem létezik máshol,

csakis ott legbelül, csakis önmagadban, 

 

Egy csillag halad a kijelölt pályán, 

Örök hó csillan a Jungfrau csúcsán

Egy hattyú száll a Bodeni- tó felett, 

de meddig még? Ó, még meddig lehet? 

 

Pillanatnyi szeretet és csillagórával mért idő,

a világűr uralma és itt a földön élet-rombolás...

Hit és kétely, gőg és kapzsiság oly nagyra nő, 

Atlantis mi vagyunk, Atlantis vagyunk, mi más? 

 

Atlantisról könyveket lapozhatsz oda-vissza, 

Jacques Cousteau-val  a tenger mélyén kutathatod,

mászhatsz Reinhold Messnerrel hegyek csúcsaira, 

megtalálni sehol sem fogod, látni sehol nem tudod. 

 

Pörgetheted a földgömböt a tengelye körül, 

amíg a világ képe gyorsan el nem mosódik, 

kontinensek emelkednek, süllyednek, s kiderül

egyszer minden lejár, egyszer minden elmúlik… 

 

Egy kék bolygó él csillaghullásban, 

meghalhat, mert önmagára emel kezet,

s a tücskök esti imáját többé nem halljuk meg. 

Bennünk Brüsszel - körülöttünk Beirut 

teremteni vágyunk, de elfog vak pusztítási lázunk 

ördögi angyalok - isteni állatok, mivé válunk …??  

Atlantis mi vagyunk, - mi is Atlantis vagyunk!

 

Bécs sétáló utcái, a városi park májusban, 

a Mozart - ház...

és Berlinben a törés-vonal, 

néma kiáltás a világ felé! 

Űrjáratok a Holdra és vissza, már valóság,

Elérhető álmok és boldogság,

karácsony éjszakák;…

a Greenpeace és a terror,…

a háborúk és a béke,… 

a fegyverek nyelve,…

és a ZENE  ÜZENETE : 

Menny és pokol vagyunk, itt és ma,

ez mind mi vagyunk,… ATLANTIS MI VAGYUNK ,

ATLANTIS VAGYUNK…, ATLANTIS  VAGYUNK …  

 

 

 

 

 

 

 Mihály napja van, de nem csak ezért...  

 

Végül…

Hogy változik a zöld, aranyból vörösbe…

A tavasz ígérete lassan mind fehérbe fúl,

vérszín őszi földre hajlik az ember szenvedése

sírjára egy arc ráborul.., s  Isten könnye hull.

 

 

**********************************************************

Vörösmarty Mihály:

ElŐSZÓ

           

     Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.

Zöld ág virított a föld ormain.

Munkában élt az ember mint a hangya:

Küzdött a kéz, a szellem működött,

Lángolt a gondos ész, a szív remélt,

S a béke izzadt homlokát törölvén

Meghozni készült a legszebb jutalmat,

Az emberüdvöt, melyért fáradott.

Ünnepre fordúlt a természet, ami

Szép és jeles volt benne, megjelent.

 

     Öröm - s reménytől reszketett a lég,

Megszülni vágyván a szent szózatot,

Mely által a világot mint egy új, egy

Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.

     Hallottuk a szót. Mélység és magasság

Viszhangozák azt. S a nagy egyetem

Megszünt forogni egy pillantatig.

Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.

A vész kitört. Vérfagylaló keze

Emberfejekkel lapdázott az égre,

Emberszivekben dúltak lábai.

Lélekzetétől meghervadt az élet,

A szellemek világa kialutt,

S az elsötétült égnek arcain

Vad fénnyel a villámok rajzolák le

Az ellenséges istenek haragját.

És folyton-folyvást ordított a vész,

Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.

Amerre járt, irtóztató nyomában

Szétszaggatott népeknek átkai

Sohajtanak fel csonthalmok közől;

És a nyomor gyámoltalan fejét

Elhamvadt várasokra fekteti.

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült;

Nem hajszálanként, mint a boldog ember,

Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

Ki megteremtvén a világot, embert,

E félig istent, félig állatot,

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

 

   Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,

S az agg föld tán vendéghajat veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölengedend,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud:

Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,

Hová tevé boldogtalan fiait?

 

Baracska, 1850-1851 telén, télutóján