Fényben élők

Fényben élők

Szeretteim. Őrzik nekem az időket,

egyetlen keretben, kis fény-képeken,

ahogy soha régen, együtt látom őket.

Nézem, és nem csak ott, a képen..,

de tócsák tükrében, harang tornyán,

látom arcukat tarka virágszirmokon,

csillogó szirteken, madarak szárnyán

a szélben, álmomban őrzött tájakon,

ismerősen fájó, gyönyörű helyeken,

amerre nem jártam még sosem.

Látom, amikor égzengés készül,

levél remeg és minden elsötétül,

ők várnak békén, türelemmel,

a vihar előtti, reszkető csendben,

míg a haragvó menny hangja dördül,

az ég függöny-könnye legördül,

ezüst orgonák fénylenek, zengnek,

diadalt ülnek minden halál fölött,

villám-mámorban így ünnepelnek,

vad táncot járnak a felhők között,..

Hirtelen csendre arany korong simul,

új égre fényezi a megőrzött időket,

ragyogva a szivárvány ívein túl,

együtt látom őket, a fényben élőket.