Féltem ettől

 

Féltem ettől

 

Tenger-gondolat saját medret alakít,

átmossa folyvást a szabott partokat,

kisodor, partra vet hullám-szavakat,

szigeteket épít, arany-homok-kavics,

mit időrokkából finoman gombolyít,

kerekre hömpölyget, variál, módosít.

 

Fej, kéz és láb egy ritmusra mozdul,

kósza szálakból már eggyé sodródva.

Szövőszéken a teremtés misztikuma

 

élő vászon, varázslat feszül a szavakra,

míg a gondolat csendbe visszahúzódva,

hátralépve szemléli a megszőtt mintát,

 

előre hátra, mint a hintát hagyja szállni,

színeit engedi lassan egymásba folyni...

Kontúrokat tartva húz pár határvonalat,

 

miközben okkal a fonalat olykor elveszíti,

és saját medrébe kényszeríti a partokat,

féltem ettől, féltem a patakot s a forrásokat…