Ez az a pillanat

Ez az a pillanat

( 2020 május közepe táján… )  

 

Fűzfa ágán billeg, ide-oda leng,

nem tudni ő mit és miért remél,

borzas tollú, csöpp madár mereng,

most nem  énekel, csak örül, hogy él.

Fűszálak susognak, a lonc széttekint

fák öreg karja lendül ölelésre,

élet áramlik mindenhol megint,

gyöngyvirág csilingelése száll az égre,

 

…majd huss! Szárnyra kap a pillanat,

és elhagyja a kertet fénysebességgel,

hogy beutazzon más világokat,

miközben föntről ezer apró fényjel

pásztázza az éledő tavaszi tájat.

Kíváncsiak, vajon miként bókolnak

a kacéran vállat villantó nyárnak,

a sokat látott, vén zarándokok,

 

  az ócska trükkel mindig visszatérő,

régvolt mozikat idéző májusok.

Hinta száll, rajta gyermekmosoly

repül, s a szárnyra kapó pillanat

 eltűnik, mint foszló felhőgomoly.

Lent a kis madárszív feldobog vadul,

torok-fogságból egy trilla kiszabadul,

körberepül, engem is repkedni hív,

 

 jól tudja, követné bárhová a szív,

hiszen álmok gyönyörű földje ez,

hol óriássá nőhet minden semmiség,

 felhők auráján át érint meg az ég,

mikor halállal Élet néz farkasszemet.

Tudom,’pillanat alatt’ felnő egy gyerek,

apró cipőcskékben is az idő lépeget,

fut előlem, kinövi a teret,.. de az is lehet:

hogy nekem kell már felnőni Hozzá,

mialatt irányt vált a képzelet.

 

A gyermek őszintén hiszi amit kimond:

szemeiben azúrkék ősidők lengenek,

szívében még nincs félelem, se gond.

„ -Mikoj még kicsi vojtam, ott vojtam fönt...

- Hol Kincsem?  - Oooott.., az égben,

- mutat föl olyan természetességgel

a mérhetetlen távoli, kéklő világra,

hogy engem visszazökkent a valóságba,

s így, ’okos felnőttként’ megkérdezem:

- Hűha! .. és mondd, mit csináltál Ooott? –

(Látom, nem érti, én miért nem értem,

de meggyőző tündér-mosollyal felel)

  "Jepüjtem!” Tovább nincs is mit kérdenem,

ez az a pillanat, mikor NEKI elhiszem.

 

 

 

( köszönöm a kétéves unokámnak az élményt…:))