Emlékül

Rozella2017. május 14. 17:36

@csillogo: igen egy kicsit kibillent az egyensúly, mégpedig lefelé, negatív irányban, ami nem jellemző rám, de ahogy írod is vannak ilyen pillanataink... amiket nem érdemes tagadni, aztán szerencsére vannak másmilyenek is :) Köszönöm Marika! Szép estét!

csillogo2017. március 21. 20:21

"beolvadni Isten egy pillanatába
felszívódva a hajnali napba
reményt sugározni a világra"
Szép érzelmes, kicsit túlfűtött, de vannak ilyen pillanataink, amikor menekülnénk, korai lenne még az a merülés...
Rózám, szép estét kívánok!

Rozella2017. március 21. 20:11

@Törölt tag: ahogy mondod... :) köszönöm Zsanna!

Rozella2017. március 21. 20:10

@merleg66: köszönöm szépen Gábor!

Törölt tag2017. március 21. 20:02

Törölt hozzászólás.

merleg662017. március 21. 19:17

Remek versedhez gratulálok!

Rozella2017. március 21. 14:15

@Bugatti350: István, ezúttal nem erről van szó..., ( túl sok 'versem' van most is "készen" és mindig csak jönnek az újak..), mégis, néha megkérdőjeleződik az egész és akkor úgy hipp-hopp csak eltűnni volna jó...:) köszönöm, hogy figyelsz rám, hálás vagyok érte! Szerető, baráti ölelésem! :)

Bugatti3502017. március 21. 13:58

Kedves Róza !
Ha úgy gondolod jónak, akkor pihentesd ... én sem tudok és nem is akarok napi szinten írni, mert fárasztó... néha, még olvasni is! :) Ölelésem! :)

Rozella2017. március 21. 13:47

@skary: talán...

" e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek"

Rozella2017. március 21. 13:44

@kevelin: mindannyian változunk, ez belső program, és vannak holtpontok is... Köszönöm az olvasást! :)

Rozella2017. március 21. 13:40

@Steel: az írás mindenkinek más, de az biztos, hogy nem mindig egyforma érzések, hangulatok kísérik.., köszönöm, ölellek én is!

Rozella2017. március 21. 13:32

@MKKlara: Kedves vagy Klára, ne aggódj, majd üzenek palackpostával .)

Rozella2017. március 21. 13:29

@kapocsi.ancsa: köszönöm Ancsa!

skary2017. március 21. 05:22

mint erdőben a vadnyom

kevelin2017. március 21. 01:25

Igy már èn is èreztem, nagy semmi akartam lenni, de viszont neked nem szabad változnod, neked irnod kell

Steel2017. március 20. 22:56

Megérintő ez a szinte mindent elengedés , ez a szomorúság... Úgy áthatja az olvasót is. Néha érez így az ember azt hiszem. Mintha olykor egyre nehezebb lenne minden... Az írás azt hiszem maga lehet a fény... Ami felemel az árnyak közül. Írj írj írj...ölelésem.

MKKlara2017. március 20. 12:45

nem eltűnni...irni kell, hisz oly szépen irod... :)

kapocsi.ancsa2017. március 20. 10:36

szabaddá lenni...
igen, jó lenne néha
s levetkőzni a kötöttségek béklyóit