Éltető vízkörben

Rozella•  2017. február 5. 11:07

 

Éltető vízkörben

 

Lehettek vagy százan,

récék, vadkacsák, néhány hattyú,

meg egy gúnárszerű vezér, fekete nyakú.

Úszkáltak a jégkásás, kopár partok

közt megmaradt egyetlen vízkörben,

tollászkodtak, de mintha ott se lennék,

gubbasztott a jégen is pár tucat.

A tó jéghideg vizében a bedobált

falatok morzsáit vadászták s ezért

néha egymást üldözték a semmiért.

 

Akadt egy szabad, napsütéses órám

délután, amíg  vártam  valamire…

A kenyeret mind nekik adtam,

aztán csak bámultam tovább a vízre:

micsoda életösztön kell ide túlélni,

…és itt nem lehet gyengének lenni!

 

Ők is vártak valamire, akárcsak én,

egy éltető elemre, hangra, tavaszra, élelemre,

kibírni a következő órát, napot,

figyelni a vízkört, tágul-e, vagy szűkebbre fagyott?

S míg csodáltam őket az időről elfeledkezve, 

lekéstem ismét a várt körjáratot...

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. február 19. 15:24

@gosivali: @Ametisz: Vali, Timi, köszönöm az olvasást és kedves szavaitokat! :)

Ametisz2017. február 18. 22:05

Igen...ebben az életösztön képben is ott a a mély...a lelked szép. :)

gosivali2017. február 10. 13:23

Szerethető ez a hangulatod... (is) :)

Rozella2017. február 7. 17:25

@stapi: Nos, akkor úgy látszik mégis jó helyre jöttél! :) Köszönöm.

Rozella2017. február 7. 17:21

@skary: azmárigaz...csak távolabb :)

Rozella2017. február 7. 17:20

@merleg66: A csudákat! Csak bambultam és elméláztam kicsit... megesik és általában ilyenkor 'elbénázok' valami mást..:) Köszönöm a verset!

Rozella2017. február 7. 17:17

@seamiller: köszönöm Seám, örültem az 'életjelednek'!

@BakosErika: köszönlek Erikám!

Rozella2017. február 7. 17:16

@Bugatti350: " Az állatok is igyekeznek megtartani az élhetőség lékjét.."
ezt nagyon szépen írtad, köszönöm a méltatást, ölellek én is! :)

Rozella2017. február 7. 17:14

@Pflugerfefi: igen, így valahogy... jól ismersz..:)

stapi2017. február 6. 16:49

Jöttem, láttam, olvastam - és egy picit fáztam. De annál jobban éreztem magam. :)

babucsikp2017. február 6. 14:10

Csak óvatosan a madár-etetéssel, merengéssel, filozofálgatással télvíz idején, vízparton, szeles időben! :)
Persze fiatalon... :)
még könnyebben bevállal a természetrajongó egy náthát,

de én már elsősorban a körülöttem szűkülő élettérre vagyok kénytelen figyelni... :)
(És busz sincs - a Duna-partra legalábbis...)

skary2017. február 6. 05:02

gyalogsincsmesszebb :)

BakosErika2017. február 5. 19:40

Nagyon tetszett.
Ölellek.

merleg662017. február 5. 19:35

Mire is vársz? Csak Te tudhatod
Mivel töltenél órát és napot
A csoda lehet, hogy ott van közeledben
S Te tartod a lámpát két kezedben,
Mely nem világítja meg a holnapot
Ezért késed le a várt körjáratot!

Törölt tag2017. február 5. 18:19

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502017. február 5. 14:32

Szép, törődéssel teli ez a vers... Töprengeni is van idő és minden meglátás, egy élet filozófiáját is bemutattad ! :) Az értékes gondolatok, hűen tükrözik az elviselhetőség határait... Az állatok is igyekeznek megtartani az élhetőség lékjét, akár az ember, aki szintén belekapaszkodik a valóságba ! Remek a vers!
Ölelésem!
István

Pflugerfefi2017. február 5. 11:23

Elbambultál netán.? A természet lenyűgöző szépsègei felett
sokan elsiklanak, bár sokunkat megállítanak , téged biztosan.
Tetszett.