Big Ben

 

Big Ben

 

"I'm really sorry, yes!"

Pedig az Élet várt

a megbeszélt helyen és időben.

Mondta egyszer a Big Ben,

de ez mégiscsak egy harang..,

bár hatalmas a súlya,

de azóta folyton csak zúgja,

 "sajnálom nagyon, igen!"

 

Kutatok életlen emlékeimben.

Egy megálló múlt-kor továbbhajtott,

esőcsorgott buszablakok előtt járdák,

koszos házfalakra firkantott ábrák,

de sorry, ezek nem eredetiek,

csupán gyenge másolatok.

Valahol áthelyeztek egy táblát,

de már rég elfelejtette a leszállás,

hová is kellene megérkeznie?

 

A forgalom a fontos, az tudja ki merre tart,

túlfutott kilométerek, non-stop körúton.

Egyszer biztos visszatér az indulási ponthoz,

közben itt-ott megáll, de bizonytalan a hol,

lehet valóban ez az átkozott megálló?

Elvéti megint, nincs semmi baj,

úgyis folytatódik vagy kezdődik,

monoton zötyögés a végállomás felé,

gördülnek házak, arcok, hangok és harangok,

falakon felszentelt írások, másolat-rajzok.

 

Utolsó megálló

a körjáratban értelmezhetetlen.

Félig leszakadt plakáton az út fölé leng:

'I'm really sorry, .. No, there's no one here!

' Finally… I have no one..,"

 

Semmi értelme, pedig még mindig vár

a meg nem beszélt helyen és időben,

talán mégis kellene gyorsan egy

áthelyezhetetlen megálló itt lent,

mert szépen lassan üt a Big-Ben,

és zeng valamit ott fenn.., eredetiben.