Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az ősz képei -József Attila szemével...
Rozella 2016. október 7. 12:13
Ha már ősz... akkor választottam néhány, számomra élményt adó, szép József Attila verset...
"A fán a levelek" című vers külön érdekessége, hogy három változatban is megírta, ezért mindhármat idehoztam, mert mindegyikkel kicsit mást mond úgy, ahogy csak Költő tud mást mondani ugyanarról...
József Attila
Sárga füvek
Sárga füvek a homokon
Csontos öreg nő ez a szél
A tócsa ideges barom
A tenger nyugodt, elbeszél
Dúdolom halk leltáromat
Hazám az eladott kabát
Buckákra omlott alkonyat
Nincs szivem folytatni tovább
Csillan a nyüzsögő idő
Korallszirtje, a holt világ
A nyírfa, a bérház, a nő
Az áramló kék égen át
1933 [?]
***************************************
A fán a levelek…
A fán a levelek
lassan lengenek.
már mind görbe, sárga
s fonnyadt,puha…
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
Így csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról ágra lépked
egy némaság.
Szállhatnék-nem merek.
Meghajlik, remeg
a gally, vár és lépked
a némaság.
1934 szept.
********************************************
( 2.változat )
A fán a levelek
lassan lengenek.
már mind görbe, sárga
s fonnyadt,puha…
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
Akárhogy rejtem is
jár-kel bennem is
ágról-ágra lépked
egy némaság
Jövőm emlékeit
búk lebbentgetik-
elillan ma éjjel
az ifjuság.
******************************************
(3.változat)
Ősz
A fán a levelek
lassan lengenek.
már mind görbe, sárga
s fonnyadt,puha…
Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár
mintha kalitkája
volna a fa.
Ó, kedves ránk tekint,
zeng az ősz megint.
Eső mormog s rá a
nép nyomora…
A szomszédban szegény
mészároslegény
ajkán sír, mint árva,
egy furulya...
******************************ŐSZ
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.
1935. okt.
Rozella2016. október 17. 16:35
Sokan estünk a bűvkörébe,
tudod én is sírtam
néhány verset érte...
és nem azért, mert sikk
őt sokan nem kedvelik meg talán
nem is ismerik úgy mint te
... és nekem is fáj... hogy tehette...
velem is, hogy itt maradt örökre ....
Pflugerfefi2016. október 16. 21:10
József Attila a nagyok nagyja!
kis hazánk egyik legnagyobb alakja!
minden verse most is él!!! Nekem!!
Rozella2016. október 16. 19:08
@Ametist: @gosivali: én is köszönöm! :)
gosivali2016. október 16. 15:30
Köszönöm :) Jó volt a feladvány, és szép versek születtek.
Ametist2016. október 15. 06:06
Csodálatos versek, örülök, hogy olvashattam :)
Rozella2016. október 8. 08:56
@keramonika: @merleg66: @skary: Köszönetem! :)
skary2016. október 8. 04:16
:)
merleg662016. október 7. 21:21
Nekem tetszenek!
keramonika2016. október 7. 14:50
Kedves! Micsoda élmény így őszülni...minden pillanat egy új változat... Milyen fura, hogy az elmúlás szerelmet és gyermekséget keres a lelkem mélyén....Köszönöm: Monika