Az ősz képei -József Attila szemével...

Rozella•  2016. október 7. 12:13





Ha már ősz... akkor választottam néhány, számomra élményt adó, szép József Attila verset...   


"A fán a levelek" című vers külön érdekessége, hogy három változatban is megírta, ezért mindhármat idehoztam, mert mindegyikkel kicsit mást mond úgy, ahogy csak Költő tud mást mondani ugyanarról...


József Attila

 

 Sárga füvek

 

Sárga füvek a homokon

Csontos öreg nő ez a szél

A tócsa ideges barom

A tenger nyugodt, elbeszél

 

Dúdolom halk leltáromat

Hazám az eladott kabát

Buckákra omlott alkonyat

Nincs szivem folytatni tovább

 

Csillan a nyüzsögő idő

Korallszirtje, a holt világ

A nyírfa, a bérház, a nő

Az áramló kék égen át


1933 [?]

 

***************************************

 

A fán a levelek… 


A fán a levelek

lassan lengenek.

már mind görbe, sárga

    s fonnyadt,puha…

 

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár

mintha kalitkája

     volna a fa.

 

Így csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról ágra lépked

        egy némaság.

 

Szállhatnék-nem merek.

Meghajlik, remeg

a gally, vár és lépked

            a némaság.


1934 szept.


 ********************************************


 ( 2.változat )


A fán a levelek  

lassan lengenek.

már mind görbe, sárga

      s fonnyadt,puha…

 

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár

mintha kalitkája

     volna a fa.

 

Akárhogy rejtem is

jár-kel bennem is

ágról-ágra lépked

        egy némaság

 

Jövőm emlékeit

búk lebbentgetik-

elillan ma éjjel

        az ifjuság.

 

******************************************


(3.változat)


Ősz

 

A fán a levelek

lassan lengenek.

már mind görbe, sárga

    s fonnyadt,puha…

 

Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár

mintha kalitkája

     volna a fa.

 

Ó, kedves ránk tekint,

zeng az ősz megint.

Eső mormog s rá a

         nép nyomora…

 

A szomszédban szegény

mészároslegény

ajkán sír, mint árva,

           egy furulya...

     ******************************                

ŐSZ



Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.

 

Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.

 

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

tollászkodik és hosszan elborong.

A kövön nyirkos tapadás pezseg.

 

Batyuba szedte rongyait a nyár,

a pirosító kedvü oda már,

oly váratlanul, ahogy érkezett.

 

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,

a gyár körül az ősz ólálkodik,

hogy nyála már a téglákra csorog?

 

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,

de nem hittem, hogy itt van, ily közel,

hogy szemembe néz s fülembe morog.

 

1935. okt.

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. október 17. 16:35

@Pflugerfefi:

Sokan estünk a bűvkörébe,
tudod én is sírtam
néhány verset érte...
és nem azért, mert sikk
őt sokan nem kedvelik meg talán
nem is ismerik úgy mint te
... és nekem is fáj... hogy tehette...
velem is, hogy itt maradt örökre ....

Pflugerfefi2016. október 16. 21:10

József Attila a nagyok nagyja!
kis hazánk egyik legnagyobb alakja!
minden verse most is él!!! Nekem!!

Rozella2016. október 16. 19:08

@Ametist: @gosivali: én is köszönöm! :)

gosivali2016. október 16. 15:30

Köszönöm :) Jó volt a feladvány, és szép versek születtek.

Ametist2016. október 15. 06:06

Csodálatos versek, örülök, hogy olvashattam :)

Rozella2016. október 8. 08:56

@keramonika: @merleg66: @skary: Köszönetem! :)

skary2016. október 8. 04:16

:)

merleg662016. október 7. 21:21

Nekem tetszenek!

keramonika2016. október 7. 14:50

Kedves! Micsoda élmény így őszülni...minden pillanat egy új változat... Milyen fura, hogy az elmúlás szerelmet és gyermekséget keres a lelkem mélyén....Köszönöm: Monika