ahogyan két fűpamacs

ahogyan két fűpamacs

 

megrendüléseink összecsengnek

a tavasz tűnékeny poharában

'rejtelmek ha zengenek'

elixír hömpölyög ősfolyók

koptatott farmer-kék partjai közt

mikor a lábak vízen járnak 

test és lélek a szemközti oldalról

egymásra úgy néznek

ahogyan két fűpamacs ha előbújik

a járda repedése mentén

várva a növelő összeérintő esőt

szomjasan földhöz tapadva

'talpig nehéz hűségbe' maradva

mindkettő egyetlen sodró

aszfalt-folyam behatárolt foglya

csak révülten hallgatja

amint elered a tavaszi zápor

vagy elindul felé a fűnyíró

egy másik világból

 

 / ' … ' :  J.A:  Rejtelmek c. verséből/ 

József Attila

Rejtelmek

 

Rejtelmek ha zengenek,

őrt állok, mint mesékbe’.

Bebujtattál engemet

talpig nehéz hűségbe.

 

Szól a szellő, szól a víz,

elpirulsz, ha megérted.

Szól a szem és szól a szív,

folyamodnak teérted.

 

Én is írom énekem:

ha már szeretlek téged,

tedd könnyűvé énnekem

ezt a nehéz hűséget.