A rombolás művészete

Rozella•  2016. május 8. 16:50



A rombolás művészete

 

 Nem vagyok régész, én csak rombolni tudok,

mégis konokul, tíz körömmel csontig

levájok ha kell, s lelkem ásatásain mindig

találok pár épségben maradt mozaikot.

 

Gondosan, grammonként söpörgetem le

tört darabjainkról könnytől sáros földem.

Fölhozom a fényre, csak hogy összetörjem,

s az egykor tökéletest is leromboljam végre,

 

mert nem viselem el, hogy olyan mesterien

alkotott meg valaki... Nem keresem ki volt,

de meg nem tűrhetem, mert én magam akarlak

saját színeidből kirakni magamnak. Már régen

 

nem érdekel, mit szólnak hozzá-értő szemek,

s nem számít, ha tiltott művelet! A hihetetlen

nimfaion csakis nekem csillog, és bennem

felgyűrt ingujjas én-istenek le nem intenek,

 

segítenek tisztábban látni, mialatt lázasan alkotok.

Csorbult amforán Neptun és Amphitrité háza,

s ha kell a herculaneumi házakra zúdult láva

alól kaparom ki a szerelmet, amit megálmodok

 

veled. Gyönyörködöm. Fönn a Vezúv kúpja ragyog.

Fenséges, nyugodt, de lent már remeg a föld, érzem

milyen forró az utolsó kitörés.. Egy darabig még nézem,

majd -mint a láva-, én is rombolok.., talán mégis művész vagyok.

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Herculaneum



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

moBBing2019. január 20. 21:39

Köszönöm, hogy erre navigáltál.
Versed hellászi magasságokba repített!

Rozella2016. május 9. 19:46

@gosivali: Örülök a véleményednek Vali, és köszönöm, hogy olvastál!

Rozella2016. május 9. 19:44

@petruchio: Köszönöm Imre, - ez talán versnek vers, de nem művész alkotta, ami pedig a formát illeti, kicsit( a kedvedért is) alakítottam ugyan rajta, de nem tehetem, hogy a rímelés szabályainak alárendeljem az egészet, mert ezt a "rombolás szelleme" itt és most nem engedi meg..:) /van benne négy vsz. ölelkező rímmel, az szerintem már épp elég, még tán sok is! :)

Rozella2016. május 9. 19:15

@Molnar-Jolan: Ha úgy nézzük akkor lehet hasonlóság, hiszen a hinduk azt vallják, hogy minden, időben való létezés csak átmeneti, mert folytonos újjászületés van, amit viszont meghatároz a karma.., szóval végül is folyamatosan épülünk és rombolódunk.. :) Köszim!

Rozella2016. május 9. 19:00

@merleg66: Kedves Gábor! A lényeg, hogy előbb-utóbb összeáll a kép.. :) köszönöm a véleményed!

Rozella2016. május 9. 18:58

@csillogo: "a művészek már csak ilyenek..", hát az lehet, láttam már néhányat közelről :), egyenlőre az első fázisban tartok, de köszönöm bíztató szavaid! Szép estét Marikám!

gosivali2016. május 9. 09:15

Nagyszerű ez a versed, Rozella. Tetszett.

petruchio2016. május 9. 09:00

jó volt olvasni ilyen komoly verset....szép képek, gondolatok...és igen...MŰVÉSZ vagy a szó művésze....
formailag nem értem, hogy miért nem ölelkező rímben írtál minden vsz-t....persze ebben a formában is csodálatos....gratulálok...

Molnar-Jolan2016. május 9. 08:34

"nem keresem ki volt
de nem tűrhetem mert én magam akarlak
saját színeidből kirakni magamnak"

Rombolás-építés erről a hindu istenek is eszembe jutnak: Brahma-Siva-Visnu

merleg662016. május 8. 23:07

Kedves Róza! Nagyon különös ez a vers! A rombolás és építés verse egyben! Apránként összerakott mozaik darabkák! Tetszett!

csillogo2016. május 8. 22:09

Lázasan alkottál és ragaszkodsz, hogy te rakd ki... talán csak egy kicsit rombolsz - a művészek már csak ilyenek. Először szét, aztán össze!
Különös ez a versed Róza - jó éjt neked!