A nyár-éjszakára gondolok...

 

A nyár-éjszakára gondolok…

 

"Tán fáj a csillagoknak a magány, 
A térbe szétszórt milljom árvaság? 
S hogy össze nem találunk már soha 
A jégen, éjen s messziségen át?"

 

a nyár-éjszakára gondolok

a hűvös barnulós őszben

arcom arcodhoz idézem

borzongós esőben

 

csillag-szem árvaságát néztem

az ében-sarlós égen

mióta ragyoghat reszkető

fénnyel az isteni tenyéren

 

nyár éjszakán láttam nagyon fél

a föld felé mégis elindult

hogy ne égjen egyedül többé

halkan a szivemre hullt

 

a nyár-éjszakára gondolok

alig hittem csak éreztem

egy csillaggal meg a szívemmel

játszott akkor az isten

 

 / idézetben: Tóth Árpád sorai/