Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
+tagadás, +bocsátás
Rozella• 2015. szeptember 1. 12:09
+tagadás, +bocsátás
(néma párbeszéd)
- … Most mégis, kérlek, nézd csak meg jobban...
Ezt a képet még sosem láttam,
ismeretlen táj, arra nem is jártam,
nem értem, miért fájna, ami nincs?
Abban a dalban? Ugyan,.. semmi sincs!
Nem emlékszem, nem is én írtam azt a pár sort,
én nem,…ezt sohasem akartam,
az egész egy rossz álmodás volt…
- De itt ez a vers, neked írta, játszotta gitáron…
Azt a verset sem olvastam soha,
és mit számít már, hogy az élet
nélküle édes lett, vagy mostoha.
Ha sírtam is miatta, nem segített.
Nem igaz, hogy majdnem belehaltam,
nem is szerettem, csak bolond voltam…
- Most ezt mondod, de akkor miért, hogy annyi éven át…
Ne mondj már megint ellent nekem,
magamat talán jobban ismerem!
Ne sajnálj, azt sem viselem el,
erőssé váltam, mert sebezhető lettem,
nem kell ezután sem fejtegetnem,
mi volt a hazugság, és mi nem.
- Megértem, ha ezen túlléptél, elfelejtetted…
Nem értesz te semmit, nem fogom elfelejteni,
soha..., de meg tudok bocsátani,.. őszintén,
látom egy nagy, fekete felhő szélén
magányosan ülni, csendben, békén,
de nem akarom többé érteni,
miért hullanak mindig a könnyei…
- És te,.. te nem sírsz? Most is mosolyogni tudsz??
Igen, mosolyogni tudok, megszáradtak
elázott szárnyaim, és nem kellenek
újak, jók ezek… Szépek, kopottak,
de enyémek, sosem hagynak cserben,
elvisznek bárhová, amikor akarom, felemelnek
egy mosollyal a felhőkig is, ahová csak kérem…- Nem kérem már, hogy nézd meg jobban, - talán mégis értem...
Rozella2015. szeptember 3. 19:27
@baramara: Köszönöm, megvannak a tieid is... én látom!! Használd őket! :)
Rozella2015. szeptember 3. 19:24
@BakosErika: Köszönöm Erika, azt hiszem igen..elég mélyről...
baramara2015. szeptember 1. 20:30
@Rozella: Drága Róza, értelek és megértelek. Igen, meg kell tudni bocsájtani. Te kaptál szárnyakat, és szárnyalj, mert az csodálatos. Én is mindig arra vágytam :)
BakosErika2015. szeptember 1. 19:40
Mélyről jött gondolatok, jól megírva Rózám.
Gratulálok.
Rozella2015. szeptember 1. 19:32
@baramara: Köszönöm. Hosszú évekig sem mondani, sem írni nem voltam képes erről a "történetről" semmit..., de már mindkét gyerek 30 -on túl van, és valahonnan én tényleg kaptam "szárnyakat", nem mindig fényes és suhogó, de én itt vagyok, és nem ítélkezem... Ő magával vitte azt, amit nem tudott/akart, nem volt képes soha ki és elmondani. De része volt és marad az életemnek, akkor is ha már egy felhő szélén ül... Az alkohol nem csak egy életet képes tönkretenni..., és mégis meg kell bocsátani. Köszönöm, hogy végigolvastad.
baramara2015. szeptember 1. 19:08
@Rozella: Szerintem épp elég! Én végig olvasom, ha hozzászólok egy vershez...:)
skary2015. szeptember 1. 19:05
@Rozella: azalényeg :)
Rozella2015. szeptember 1. 18:49
@baramara: köszönöm Marianna! :) / szerinted is hosszú? /
Rozella2015. szeptember 1. 18:47
@skary: Az első felét tán még értem is.., a másodikat nem nagyon, de a hiba nyilván a zén készülékemben van... :)
skary2015. szeptember 1. 18:28
@Rozella: tod az igazi fények..kefélnek..és soem akárhánysor...de semmiképpezer :)
baramara2015. szeptember 1. 17:49
"Igen, mosolyogni tudok, megszáradtak
elázott szárnyaim, és nem kellenek
újak, jók ezek… Szépek, kopottak,
de enyémek, sosem hagynak cserben,"
Nagyon tetszett, Róza! :)
Rozella2015. szeptember 1. 15:05
@skary: Meglehet. Talán igazad van, mer több volt mint villanás, és nem tíz sor, az is biztos... .)
skary2015. szeptember 1. 13:52
dehogyisérted..ahhoz túl hosszan izéled :)