Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
...mert sosem fél...
Rozella 2016. február 3. 06:50
… mert sosem fél …
Csak kézmelegnyi megnyugvás,
ami tenyerén hordoz,
amint a fagyzugos világ bűnei
alól a szeretet feloldoz;
csak szemsugárnyi csend
őriz örökölt színű harmóniát
ott, hol sötét halmokra szórt
napok fénye botorkál az éjen át;
csak a dadogó félelem-ego,
ami torzó árny-alakot rajzol,
ha idő-kontúr határokon túl
szív lüktet a horizonton,
… mert sosem fél, ... halhatatlan.
A távlatok nyitott völgye
fölé feszített, egyetlen hídon át
ér a földre, hogy sorsát betöltse.
Rozella2016. február 3. 11:59
@skary: elégaz .)
Rozella2016. február 3. 11:58
@csillogo: Én is !!
skary2016. február 3. 11:48
csak félelem
csillogo2016. február 3. 07:52
"… mert sosem fél, ... halhatatlan.
A távlatok nyitott völgye
fölé feszített, egyetlen hídon át
ér a földre, hogy sorsát betöltse."
Szép napindító ez a vers! :)
Köszönöm!