...mert sosem fél...

Rozella•  2016. február 3. 06:50


… mert sosem fél …


Csak kézmelegnyi megnyugvás,

ami tenyerén hordoz, 

amint a fagyzugos világ bűnei

alól a szeretet feloldoz;

 

csak szemsugárnyi csend

őriz örökölt színű harmóniát

ott, hol sötét halmokra szórt

napok fénye botorkál az éjen át;

 

csak a dadogó félelem-ego,

ami torzó árny-alakot rajzol,

ha idő-kontúr határokon túl

szív lüktet a horizonton,

 

 … mert sosem fél, ... halhatatlan.

A távlatok nyitott völgye

fölé feszített, egyetlen hídon át

ér a földre, hogy sorsát betöltse.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. február 3. 11:59

@skary: elégaz .)

Rozella2016. február 3. 11:58

@csillogo: Én is !!

skary2016. február 3. 11:48

csak félelem

csillogo2016. február 3. 07:52

"… mert sosem fél, ... halhatatlan.
A távlatok nyitott völgye
fölé feszített, egyetlen hídon át
ér a földre, hogy sorsát betöltse."
Szép napindító ez a vers! :)
Köszönöm!